Bern

(franciául Berne), 1. Graubünden után Svájcnak legnagyobb kantonja; Felső-Elzásszal, Baselland, Solothurn, Aargau, Luzern, Unterwalden, Uri, Wallis, Waud (Waadt), Fribourg (Freiburg), Neuchâtel (Neuenburg) kantonokkal és Doubs francia département-nal határos. Területe: 6889 km². Kiterjeszkedik a Jurára, az Alpokra és a kettejük közt elterülő svájci fensíkra. A Jura, amely ÉNy-i részét takarja, több egyközü láncban vonul el DNy-ról ÉK.-felé; ezek egyike, amely fölváltva a Sonnenberg, Franches-Montagnes, Blauen, Mont Terrible neveket viseli, a Doubs jobb partját követi; ez a Rhône és Rajna közti egyik vizválasztó. Fontos lánca még a Jurának az, amely az Aar-medencét Ny-ról szegélyezi; legmagasabb pontja a Chasseral (1609 m.); a Suze völgye, a val Saint-Imier nyilása megszakítja és azután hozzácsatlakozik a Solothurnban levő Weissensteinhoz. A berni Jura legfontosabb völgyei a Doubsén kívül, a val Saint-Imier és Délémont völgye. A cluse-ök vagyis szurdokok közt pedig a legérdekesebb a Pierre-Pertuisi hegyszoros. B. D-i részén a hóhatár fölé emelkednek a hatalmas B.-i Alpok (l. o.); ezek lábánál középmagasságu hegységek terülnek el: az Ober-Emmenthal, a Saane- és Simme-hegycsoportok. A legalacsonyabb részek az Oberaargau (Langenthal körül), a Mittelland (Bern körül) és a Seeland (Biel körül). A Rhône vidékéhez tartozó Doubs-on és mellékvizén az Allaine-en kívül B. folyói: a Birs és az Aare a maga mellékvizeivel, a Simmevel, Sarine-nal és Emmennel együtt a Rajnába torkolnak. Az éghajlat az egyes részeken külömböző; egyáltalán hüvös, de egészséges. A terméketlen föld elég sok (1503 km²). A bányászat vasérceket, gipszet, mészkövet, palakövet és gránitot szolgáltat. Tőzegben a Seeland gazdag. A lakosság (1888) 639305, köztük 451951 német anyanyelvü és 85552 francia) főfoglalkozása a földművelés és vele kapcsolatban az állattenyésztés, az alantabb helyeken pedig gyümölcs- és bortermelés. Jelentékeny még Emmenthalban és a B.-i Alpokban a tejgazdaság. A legjobb sajtot adja Emmenthal és Saanenland; a legszebb teheneket tenyésztik a Simmenthalban és a legjobb juhokat Kanderthalban. Az iparágak közül a legfontosabbak a vas (29 gyár), az üveg-, az óra- (különösen a Jurában, 58 gyárral), a szövőipar (Emmenthalban vászonszövők, Mittellandban selyem- és gyapotszövés, összesen 58 gyárban); jelentékeny keresetet nyujt még a fafaragás, a cserépedény-készítés (pruntruti edény) és különösen az igen élénk idegenforgalom. Nagy is a száma B.-ben a nyári üdülő helyeknek. A forgalom előmozdítására szolgálnak a (1891) 2010 km.-nyi hosszu országutak és 480 km.-nyi hosszu vasuti hálózat. A szellemi műveltség előmozdítására szolgál a B.-i egyetem és vele kapcsolatos állatorvosi iskola, 1 technikai főiskola (Burgdorfban), 7 középiskola, több tanító- és tanítónőképző és számos nép-, felekezeti és magániskola. B. alkotmánya (1846 jul. 13-iki) tisztán demokratikus, melyen azonban legközelebb változtatni fognak (l. alább). A törvényhozó hatalmat a 62 tagból (2000 l. 1) álló nagy tanács, a végrehajtó hatalmat 9 tagu kis tanács gyakorolja; a nagy tanácsot közvetetlenül a választó polgárok, a kis tanácsot a nagy tanács választja 4 évre; ez időn belül 8000 szavazó kivánságára a tanácstagok hivatalukból elmozdíthatók. Közigazgatási tekintetben B. 30 kerületre oszlik. A hivatalos nyelv a német és a francia. A legfőbb biróság tagjait (15) szintén a nagy tanács választja.

2. Az ugyanily nevü kantonnak és Svájc szövetséges köztársaságnak fővárosa, a szövetség kormányának, törvényhozásának és a külföld képviselőinek székhelye, az Aare partján, 540 m. magasságban, több vasuti vonal csomópontja, (1818) 47151 lak. A szép kilátást nyujtó fensíkon épült város szabályos, egyenes utcáival, massziv kőépületeivel, amelyek nagyobbára arkádokkal vannak ellátva, az idegenre komoly hatást tesz. 5. hidja közül a felső Nydeck-hid (1841-44) szép és merész építmény. A régibb épületek: az értékes üvegfestményekkel biró, késő gót stilusban épült Münster, amelynek déli oldalán, a pompás kilátást nyujtó Münster-terrasszon áll a város alapítójának V. zähringi Bertholdnak ércszobra, Ny-i oldalán pedig a laupeni győzőnek emléke; a kantonház, a palotaszerü polgári kórház, a szt. háromság temploma a városi könyvtár (75000 kötet). Az ujabb épületek: a szövetségi kormánypalota (122 m. hosszu, 50 m. mély) B. város szobrával, a természetrajzi muzeum, a művészház, a katonai intézetek és a kat. templom, végül a renaissance stilusban épült kutak, nevezetesen a Kindlifresserbrunnen. Tudományos intézetei közt a jelentékenyebbek az 1834. alapított egyetem és vele kapcsolatos állatorvosi iskola s a csillagvizsgáló, a szövetséges központi könyvtár, a városi könyvtár és a különböző tudományos egyesületek (természettudományi, történelmi, földrajzi, nemzetgazdasági). Mint a kormány székhelyének, B.-nek jellegét ez adja meg; ipara és kereskedelme nem jelentékeny; az előbbi szolgáltat gyapju-, selyem- és pamutkelméket, mat. és fiz. eszközöket, gépeket stb. A városárokban medvéket tart a város, mely cimerében is viseli ez állatok képét. A város környéke rendkívül kellemes. Leglátogatottabb és legszebb kilátást nyujtó helyek; a Schänzli és a Gurten (860 m.).

B. kanton és város történelme. Római telepek maradványai bizonyítják, hogy B. kanton már római időben lakott vidék volt. A népvándorlás korában alamannok és burgundok telepedtek meg rajta. 534-től fogva frank, 888. a 2. burgundi királyság és 1032. a német birodalom uralma alatt állott. 1156. Barbarossa Frigyes a Jurán inneni Burgundiában a «rektorátus»-t a Zähringen-hercegnek adta; közülök V. Berthold 1891. B. várát alapította a fenhéjázó nemesség ellen. V. Berthold halála után 1218-ban B. birodalmi közvetetlenséget nyert és ezzel kezdődik fölvirágzása. A Kyburgi grófok ellenében 1255-ben Savoya pártfogása alá vetette magát és ezért a Habsburgok kétszer fogták sikertelen ostrom alá. A burgundi nemesség és Fribourg ellen 1298. a dornbühli és 1339. a laupeni csatában (Erlachi Rudolf) kivivta függetlenségét. 1353. a svájci szövetséghez csatlakozott. Hódítások, vétel és foglalás által területét folytonosan nagyobbította. 1375. megszerezte Thunt és csaknem az egész Oberlandot, 1394-ben Emmenthalt, 1445. Unter- és Ober-Aargaut, 1536. Waadtot és 1555. Simmenthalt. A vallásreformáció korában a protestánsok pártjára állott. A kormány hódításai közben lassan arisztokratikussá, 1687. végre oligarkiaivá lett és 360, illetőleg 200 család birtokába került. A kanton lakói anyagi jólétük dacára a nyomasztó oligarkiai uralmat magukról le akarták rázni; 1653. parasztlázadás tört ki; 1723. Waadtakart elszakadni; 1749. Henzi Sám. szított összeesküvést. Azonban az oligarkiai uralmat csak a francia forradalom korában tudták megtörni, midőn Schauenbourg generális Fraubrunnennél 1798. B. hadait megverte. Az uj helvét-köztársaságban B. négy kantonra volt osztva: Waadt, Aargau, B. és Oberlandra; ez utóbbi 1803. egyesíttetett vele. 1815. Aargau és Waadtért Basel püspökséget kapta Biel és Neuenstadt városokkal; régi alkotmánya is helyreállíttatott azzal a különbséggel, hogy a 200 tanácsához az egész kanton különböző részeiből 99 uj tag járult. E csekély módosítás azonban az elégületlenséget nem szüntette meg; ezért is az 1830. juliusi párisi forradalom itt is éreztette hatását. 1831 jan. 10. Műnsingenben egy általános népgyülés az alkotmány revizióját követelte. E követelés nem volt sikertelen; julius 31. a nép elfogadta az uj demokratikus alapon nyugvó képviseleti alkotmányt, amely szerint a törvényhozó hatalmat 240 választott tagból, a végrehajtó hatalmat pedig 16 választott tagból álló tanács gyakorolta. Ez alkotmányt 1846-ban változtatták meg, ugy; amint nagyjából ma is fennáll.

Ekkor a régi liberális pártot a radikális váltotta föl a kormányzásban, de az 1850. választásoknál már ujra kiszorult a helyéből. 1854-ben azután egyezség jött létre e két párt közt, amit meg is tartottak és 1869. mindkét párt beleegyezésével megállapodtak a referendumban, azaz abban, hogy a törvények szentesítés végett a nép elé terjesztendők. 1870. itt is kitört a kulturharc, aminek a 80-as években szakadt csak vége. A kormányon levő radikális párttal szemben jelenleg a néppárt áll. 1892 nov. 27. népszavazás történt, melynek értelmében a nagy tanács az alkotmányt módosítani tartozik. V. ö. Walthard: Description topographique et historique de B. (B. 1827); Wattenwyl: Geschichte der Stadt u. Landschaft B. (Schaffhausen 1867-72); Statistisches Jahrbuch f. den Kanton B. (B. 1868 stb.); Fontes rerum Bernensium (B. 1877-től kezdve mostanig 7 kötet). Bloesch, Festschrift zur 7. Säkularfeier Berns (1891. Sammlung bernischer Biogr. (Bern 1885 s köv.) Rodt, B. Stadtgesch. (1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon