Bernard Kolozs

Hires francia fiziologus, szül. Szent-Julienben 1813., megh. 1878. Előbb gyógyszerésznek készült, majd tragédiát irt s mivel e téren nem boldogult, az orvosi pályára lépett. Doktorrá 1843. lett. Magendienek, az élettan tanárának volt asszisztense, majd a Sorbonne élettani tanszékét kapta meg és Magendie halálával ennek lett utóda a College de Franceban. 1868-ban a francia tudományos akadémia tagjává választotta s rövid idővel később a kormány szenátorrá nevezte ki. Bernard maradandó érdemeket szerzett magának felfedezései által az élettan terén. A szimpatikus idegrendszer befolyását a véredényekre, a chorda tympani befolyását a nyálelválasztásra a hasnyál emésztő hatását a zsirokra ő vizsgálta s irta le először. Vizsgálta a gyomor és a máj élettani szerepét stb. Betegsége folytán 1868-ban kénytelen volt tanári állásától megválni. Nagyszámu munkái közül nevezetesebbek: Leçons sur la physiologie et la pathologie du systjelme nerveux; Leçons sur les liquides de l"organisme; Leçons sur la physiologie expérimentale appliquée á la médecine; Leçons sor la diabete stb. Egyike volt e század legnagyobb orvostudósainak, s tudományos felfedezései, melyeket az imént elősorolt előadásai gyüjteményekben közölt, biztosítják nevének fennmaradását az orvostudomány történetében. A Magyar Tudományos Akadémia kültagja volt, hol klasszikusan szép beszédet mondott fölötte néhai Balogh Kálmán akadémiai rendes tag.

Forrás: Pallas Nagylexikon