Bernát Gáspár
(Bernát Gazsi), humorista, szül. Tisza-Füreden,
Heves vm. 1810 jun. 26., megh. Pesten 1873 jan. 4. Debrecenben és Sárospatakon
végezte a gimnáziumot, Pesten a jogot. Gyermekkorában komoly és ábrándozó
természetéért iskolatársai luna-nak nevezték, külsőleg később is komoly maradt,
soha sem nevetett, legjobb tréfáit is egykedvü képpel mondta vagy követte el.
Ügyvédi oklevelet szerzett, de gyakorló ügyvéd soha sem volt. Pesten telepedett
le és az irodalomnak élt. Ifju kora óta kedvelte a költészetet és a zenét;
1834-ben hat csárdást adott ki szöveggel és dallammal, köztük az Az alföldön
halászlegény vagyok én... és Sötét felhők kerekednek az égen... kezdetü igen
sikerült szerzeményeket, melyek valóságos népdalokká váltak. A Hasznos
Mulatságokban és a Rajzolatokban közölt kisérletei után a Honderübe, P.
Divatlapba, Életképekbe, majd az ötvenes évek számos lapjába irogatott verseket
és u. n. freskóképeket. Ez utóbbiak erős, hirtelen vonásokkal készült vázlatok
az alföldi életből, bizarr modorban s országszerte nagy tetszéssel találkoztak;
össze is szedte őket: Freskóképek Pest 1818-51, 3 köt. és új foly. 1852; A
Kaczagányok szinten rajzok és humoreszkek gyüjteménye (1857). Irt egy
népszinművet is: Ki a vivát? 3 felv. 1861. Legjelesebb műve Lavotta élete
(1857), sok helyt élénk szinezéssel és meleg kédéllyel irva. Adomái, élcei,
apró freskóképei és gazsiádái halála után összegyüjtve is megjelentek
Budapesten 1878. Amilyen volt műveiben, olyan volt társaságban is, szellemének
csapongó szökellése bámulatra ragadott s ötletnek sziporkái kifogyhatatlanok
voltak, de soha sem sértett senkit. Különösen a groteszk nagyításnak volt
páratlan mestere, az egész országban elterjedt élceinek és adomáinak főeleme a
zseniális képtelenség.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|