Bernát salzburgi érsek
Nyughatatlan igatag
jellemü főpap, ki III. Frigyes császárral és a saját káptalanjával is
viszályban élt. 1478. a császár azon igéretre birta, hogy érseki méltóságáról
Bekensloer, a földönfuto esztergomi érseki primás, (III. Frigyes kegyence)
előnyére lemond. Tettét azonban csakhamar megbánta és lemondását visszavonta. A
császár erre haditervvel készült B. elüzetésére, amiért ez Hunyadi Mátyás
udvarába futott ki viszont Bekensloer-nak volt ellensége. Miután 1479.
karintiai és stájer birtokairól meg várairól Mátyás javára lemondott, királyunk
ezen és számos fontosabb okból Ausztriába indítá hadait, és Frigyes császárt
Bécsből megszalasztotta. Mátyás korai halála után B. Frigyes császárral ujra
kibékült (1481); érsekségéről ugyan véglegesen le kellett mondania, de cserébe
4000 arany forint évi járadékot kapott és a tittmanning-i kastélyt, hol
hátralevő napjait a szerelemnek és a bornak szentelte. 1482 január elején,
midőn éppen nők társaságában lakmározott, szélhüdés érte. (Alig. Deutsche
Biogr. II. 453-54.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|