Bernát salzburgi érsek

Nyughatatlan igatag jellemü főpap, ki III. Frigyes császárral és a saját káptalanjával is viszályban élt. 1478. a császár azon igéretre birta, hogy érseki méltóságáról Bekensloer, a földönfuto esztergomi érseki primás, (III. Frigyes kegyence) előnyére lemond. Tettét azonban csakhamar megbánta és lemondását visszavonta. A császár erre haditervvel készült B. elüzetésére, amiért ez Hunyadi Mátyás udvarába futott ki viszont Bekensloer-nak volt ellensége. Miután 1479. karintiai és stájer birtokairól meg várairól Mátyás javára lemondott, királyunk ezen és számos fontosabb okból Ausztriába indítá hadait, és Frigyes császárt Bécsből megszalasztotta. Mátyás korai halála után B. Frigyes császárral ujra kibékült (1481); érsekségéről ugyan véglegesen le kellett mondania, de cserébe 4000 arany forint évi járadékot kapott és a tittmanning-i kastélyt, hol hátralevő napjait a szerelemnek és a bornak szentelte. 1482 január elején, midőn éppen nők társaságában lakmározott, szélhüdés érte. (Alig. Deutsche Biogr. II. 453-54.).

Forrás: Pallas Nagylexikon