Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bernhardt... ----

Magyar Magyar Német Német
Bernhardt... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bernhardt

Sára, francia szinmüvésznő szül. Párisban 1844 okt. 22. Anyja hollandi nő, atyja elzászi francia izraelita volt. Atyja - kinek nevét nem viseli - megkereszteltette s zárdába adta nevelésbe, honnan az ifju leány azzal az elhatározással lépett ki, hogy szinésznő lesz. Beiratkozván a párisi szinészeti konzervatoriumba, Samson és Provost legjelesebb tanítványa lett. 1862. elnyervén a tragikai jutalomdíjat, ezzel jogot nyert, hogy bemutathassa magát Franciaország legelső szinpadán, a Comédie Françaiseben. Racine Iphigeniájában és Scribe Valeriájában lépett föl először, de oly kevés sikerrel, hogy nem szerződtették. Ekkor a Gymnase szinházhoz szerződött könnyebb szerepekre, majd innen is megvált, miután jelentéktelen szerepkörre szorították le. Az Odéon igazgatója Duquesnel fedezte föl Bernhardtban az igazi tehetséget 1867. s szerződtette is tragikai szakmára az Odéonhoz. Itt jutott művészi pályája forduló pontjára. 1867 január 14. lépett föl először az Odeon deszkáin. Moliere Tudósnők c. vigjátékában mint Armande, játszott azután Athalia-ban, Kean-ban, Lear királyban és Ruy Blasban.

Ez utóbbi szerepben tünt fel előszór művészi tehetsége valódi nagyságában. E sikere folytán szerződtették a Comédie françaisebe, hol tiz évi távollét után 1872 november 6-án lépett fel először Belle Isle szerepében. E szinházban Ponsard Junius Brutus-ában, Hugó Viktor Hernani-jában s Ruy Blas-jában voltak kezdetben legelőkelőbb szerepei. Világra szóló hirnevét a Sphinx és Idegen nőben alapítá meg. E sikere után felvették a Comédie française törzs (részvényes tagjai) közé is. Legzajosabb sillerét egy addig ismeretlen iró Legyőzött Róma c. darabjában érte meg. Az ókor leplébe burkolt u. n. hazafias revanchedarab volt ez, melyben a rómaiak alatt a franciák s a barbarok alatt az 1870-iki háboru győztes németjei értendők. B. a darabban Posthumiát adta, egy öreg világtalan római matrónát, aki unokalányát, a fogadalma megszegésével vádolt Vesta-papnőt a birák előtt védelmezi s midőn meggyőzte őket ártatlanságáról, a leányt leszurja. A művésznő oly hatalmas erővel adta e szerepet, hogy a közönség, pályatársak és birálók a legnagyobb magasztalással illették s mint határozott tragikai tüneményt Rachelhez hasonlították. Ekkor vette föl műsorába Corneille; Racine stb. klasszikus szerepkörét. Ez idő óta ugy a francia, mint az összes világszinpadokon megjelenve ellenállhatatlan hatással aratta a babért, 1879 óta maig a babért és aranyat. A nagy művésznő külső megjelenése tulszikár alakja dacára rendkivülien vonzó, noha sovány és hajlékony alakja távol van attól, amit szépnek nevezünk. Vörhenyes szőke, kissé kondor haj veszi körül szabályosnak nem mondható, de kifejezésteljes arcát, melyet csodás szépségü sötétkék szemei tesznek bájossá. Legkiválóbb tulajdona azonban rokonszenves hangja mely ha nem is oly hatalmas, mint a többi nagy tragikai művésznőké, suttogásában is megérteti szavát. B. nagy előszeretettel s figyelemre méltó sikerrel kezeli a vésőt, festészetet, sőt a tollat is. Szellemességéről épp oly hirneves mint arról, hogy annyira szereti szülőhazáját Franciaországot, hogy azon kérdésre: «mit kivánna egy föllépteért a német szinpadon?" » szóba sem akart áltani - Elzász és Lotharingián alól. Legutóbb 1893 április 6-8 szerepelt Budapesten

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is