Bernoulli Dániel

Svájci matematikus és fizikus, született Grönningenben 1700 febr. 29., meghalt Baselben 1782 márc. 17. Miklós bátyjával Szt.-Pétervárra akadémikusnak hivták meg, 1733. Baselben az anatomia és botanika tanára lett, 1750. pedig a fizikáé. Dolgozatai különösen az általános mekanikai elveket és ezzel kapcsolatban a hidrodinamika alapelveit, továbbá az akusztikát illetik. Hidrodinamikája (Straszburg 1738) az első mű, mely a folyadékok mekanikáját egy általános elvre támaszkodva az analizis segítségével tárgyalja. Az elv, melyre a hidrostatikát és hidrodinamikai egyaránt alapította, az eleven erők elve volt, melyet ő a tényleges esés és a potenciális emelkedés között fennálló egyenlőségnek nevezett. Az eleven erők elvét lényegében már Huygens alapította meg, B. János és Dániel azonban nagy érdemet szereztek az elv alkalmazása és érvényének általános kimutatása körül. B.-nek a húrok és pálcák lengésének matematikai elméletére vonatkozó vizsgálódásai úttörő jelentőségüek, éppúgy, mint a gázokra vonatkozó kutatásai a modern gázelmélet előfutárai. Érdemei méltó elismerésben részesültek. 1747. a berlini akadémia tagjává, a rákövetkező évben pedig a párisi akadémia külső tagjává választották. 1750. a Royal Society s ezután még számos társaság megválasztással tüntette ki. A párisi akadémiának tíz díját nyerte el.

Forrás: Pallas Nagylexikon