Bernoulli Jakab

Matematikus, szül. Baselben 1654 dec. 25. (ó stilü naptár), megh. u. o. 1705 aug. 16. Atyjának, B. Miklós kereskedőnek és tanácsosnak 11 gyermeke közül ő volt az 5-ik. Atyja akarata ellen, ki őt papi pályára szánta, matematikai tanulmányokkal foglalkozott, 1687. szülővárosának egyetemén a matematika tanára lett, 1696 óta a párisi, 1701 óta a berlini akadémia tagja volt. Leibniznek 1684. megjelent alapvető értekezése a differenciál- és integrálszámítás tanulmányozására vezette. Első eredménye e téren az izokrónesést illető görbe kiszámítása volt, melyet Leibniz tüzött ki feladatul. Azt találta, hogy ama görbe, melyen egy eső test egyenlő idők alatt egyenlő magasságokat fut be, ú. n. kubikus parabola. Fontosak voltak a következő, ugyanazzal az eszközzel kivitt vizsgálatok a láncgörbén, a logaritmikus csigavonalon és más görbe vonalakon. Említendők még dolgozatai a valószínüségszámításról, melyek az Ars conjectandi-ban (halála után, Basel 1713) jelentek meg; feltalálta továbbá a róla nevezett B.-féle számokat. Sírirata:

Eadem mutata resurgo.

Ez célzás a logaritmikus csigavonal ama tulajdonságára, hogy az ő evolutája megint logar. csigavonal. Értekezéseit Opera Jacobi B. cimen B. Miklós adta ki (Genf, 1741 2, köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon