Bernoulli János

Svájci matem., szül. Baselben 1667 julius 27., megh. u. o. 1748 jan. 1. Szülei kereskedelmi pályára szánták, de ő is, mint bátyja, tudományos foglalkozásra adta magát. Bátyja egyszersmind tanítója volt; későbbi években a két testvér között felbomlott az egyetértés, mivel a fiatalabbik nem tűrte el azt a szellemi uralmat, melyet bátyja fölötte gyakorolni kivánt. Huygens ajánlatára 1695. mint a matematika és fizika tanára Gröningenbe ment, honnan 1705. Baselbe tért vissza, hogy elhalt bátyja helyét az egyetemen elfoglalja. A differenciál- és integrálszámításban az exponenciális függvény vizsgálata és a racionális tört függvények integrálásával tünt ki. A mekanika terén különösen a lengési középpontra vonatkozó vizsgálataival végzett fontos munkát. B. a mekanikai munka fogalmát állítja fel, s számára az energia kifejezést használja. A táplálkozásról írt értekezésében az anyagcserét fejtegeti. Az izmok mozgásáról szóló értekezésében az izmok mekanikai effektusát is ki akarja számítani. Összes művei Lausanneban jelentek meg (4 kötet

1742) és 189 dolgozatból állanak. Leibnizcel folytatott levelezése szintén ki van adva (Genf 1735, 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon