Bernstorff András Péter gróf

Dán államférfiu, született Hannoverban 1735 augusztus 28-án, meghalt 1797 junius 21-én. Lipcsében és Göttingában tanult. Beutazta Angliát, Svájcot, Francia- és Olaszországot s 1759-ben lépett dán szolgálatba. Nagybátyjával egyidejüleg emeltetett grófi rangra s 1769. titkos tanácsossá neveztetett ki Struensee ugyan 1770. kiszorította, de már 1772. visszahivatott s 1773. államminiszterré lett. Befejezte a Gottorp ügyében folyt alkudozásokat Oroszországgal. A béke embere volt. Az ádáz angol-francia-spanyol tengeri háboru alatt fegyveres semlegességi szövetséget kötött Orosz-, Porosz- és Svédországgal. De mivelhogy nézetei nem egyezték Juliánna özvegy királyné és Goldberg miniszter nézeteivel, elbocsátását kérte (1780). Mihelyt azonban a fiatal trónörökös a királyné hatalmát megtörte, 1784. B.-t visszahivta, ki azóta a dán külügyi és belügyi kormánynak lelke volt. A kikerülhetetlen svéd háborunak lehetőleg gyors véget vetett; 1791. a török háboru alkalmából mint közvetítő szerepelt Oroszország és Anglia között. Az 1791. a franciák ellen kötött koalicióban nem vett részt. A belügyi politika terén befejezte a dán jobbágyság fölszabadítását s ugyanezt előkészíté Schleswig-Holsteinban is. A szabadelvüség védője és a sajtószabadság hive vala. Dánia e derék és tiszta jellemü férfiunak bölcs kormánya alatt virágzásnak indult. V. ö. Eggers, Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Staatsministers von B. (Kopenhága 1800).

Forrás: Pallas Nagylexikon