Berryer Péter Antal

(ejsd: berrié), francia ügyvéd és legitimista politikus, született Párisban 1790 jan. 4., meghalt Augervilleben 1868 nov. 29-én. Kezdetben a papi pályára készült, utóbb azonban a jogi pályára lépett, melyen atyja is működött. Előbb I. Napoleonnak volt hive, utóbb azonban a Bourbonokhoz csatlakozott, a nélkül, hogy lemondott volna szabadelvü nézeteiről. 1814 novemberben mint ügyvéd kezdett szerepelni, és rövid idő alatt a legünnepeltebb szónokok sorába emelkedett. 1826 védte Lamennaist, s 1833. juliusi forradalom után megmaradt legitimista képviselőnek; megesküdött ugyan az uj dinasztia iránti hűségre és az alkotmányra, azonban nyomban ellene fordítá a szabadelvüség fegyverét. Ez állásában képes volt 17 éven át föntartani politikai tekintélyét és legitimista meggyőződését, de különösen a Soult-Guizot-miniszteriumot támadta meg. Több izben a köztársasági párt korifeusainak védelmére is vállalkozott, sőt a nevetséges boulognei csíny után (1840) Nepoleon herceg védelmét is elvállalta. Az 1848. forradalom után a Rhône-torkolati département képviselőjévé választá őt; a kamarában e monarkista párthoz szegődött, de a legitimitás elvét most sem ejté el. Napoleon 1851. decemberi államcsinyjét bátran elitélte és az elnök letételét indítványozta a városházán. Napoleon e miatt elfogatta, de néhány nap mulva ismét szabad lábra helyezte. December 2. óta kizárólag a Bourbon-ház két ága közti béke és egyetértés helyreállításán működött. 1874. az akadémia tagjává választotta, mely alkalommal vonakodott a császár előtt tisztelegni. A párisi ügyvédi kamara már 1852. választotta elnökének. Politikai mandátumot ellenben 1852 óta 1863-ig nem vállalt. Csak az 1863. májusi képviselőválasztások alkalmával lépett ismét föl mint jelölt Marseilleben, hol meg is választották. A törvényhozó testületbe B. ékesszólási tehetségével, a gondolatok fenkölt szárnyalásával, elragadó hangjával és nemes mozdulatokkal tünt ki. Beszédei csak halála után jelentek meg a könyvpiacon: Discours parlamentaires (Páris 1872-74, 5 köt.) és Plaidoyers (1875-78, magy. ford. Tóth Lőrinctől az akad. kiadásában 4 köt.). 1879. az igazságügyi palotában szobrot emeltek emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon