Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Berthold... ----

Magyar Magyar Német Német
Berthold... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Berthold

német férfinév;

1. B., meráni Gertrud fivére, szül. 1181 táján, megh. 1251. Sógora, II. András, fiatalságát s tudatlanságát nem tekintve, bambergi prépostból már 1206. kalocsai érsekké nevezte ki, miért a pápa nagy haragra lobbant. Ennek csöndesítése végett B. a vicenzai egyetemen kivánta a hiányokat pótolni, III. Ince azonban 1209. ráparancsolt, hogy azonnal térjen haza Kalocsára, otthon tanuljon, s tudománya hiányait legalább erkölcse tisztességével pótolja. B. vissza is tért Vicenzából, mire a király most már azt a politikai hibát követte el, hogy az érdemes hazafiak sérelmével az idegen ifjut Bánk bán helyébe Tótország bánjává nevezte ki. Az elbizakodott B. most már nyiltan versengeni kezdett az esztergomi érsekkel, vitássá tévén annak néhány kétségtelen jogát. A két érsek, a király közbenjárására, csak 1212. lépett egymással szerződésre, melynek értelmében a koronázás joga az esztergomi érsek után a kalocsait illeti, s az esztergomi érsek lemond a kalocsai egyházmegyében gyakorolt hatóságáról. A pápa a szerződést ugyan nem hagyta jóvá, de magát B.-ot végre megerősítette az érsekségben, András pedig még abban az évben (1212) Erdély vajdájává s Bács és Bodrog vármegyék főispánjává tette. Ez még inkább fokozta az idegenek iránt való gyülöletet, mely 1213. összeesküvésben s Gertrud királyné megölésében nyilvánult. B., kit utóbb azzal vádoltak, hogy Bánk bán feleségének, Melindának megsértésével közvetlen ürügyet adott az összeesküvésre, külföldre menekült, de mintegy 7000 lira értékü ékszert is vitt magával a királyi kincstárból. B., ki egyideig a király által melléje rendelt veszprémi és győri püspökökkel utazgatott, 1215. hazatért, sógorával kibékült, ki azonban örömmel fogadta azt a hirt, hogy B.-ot 1217. az aquileai kanonokok patriarkává választották. Uj méltóságát haláláig viselte.

2. Szt. B., a karmelhegyi szerzet alapítója, meghalt 1188. Limogesből (Franciaország) származott - némelyek kalábriai származásunak tartják - 1156-ban Karmel hegyére vonult s ott szegényes kunyhókat épitve, néhány társával remete életet folytatott. Az általa alapított szerzet később, midőn Palesztinában a keresztény uralom aláhanyatlott elhagyta Keletet s Európába költözve, mint a «Bold. Szűz karmelhegyi testvérei» gyorsan elterjedt. Szt. B. nevét a római martirologiumban márt. 29. ünneplik.

3. B., a Hannoverben fekvő loccumi cisztercita rendü zárda apátjából lett yxkülli püspök és Livónia keresztény hitre való téritésében ő Mainhard után a második apostol; mint ilyen azonban csak rövid ideig működhetett, mert már két év után (1198) egy, a pogányok ellen vezetett csatában életét veszíté. A livónok (livlandiak) tömeges és maradandóbb megtérítése csak utódjának, Albrechtnek sikerült. B. holt tetemeit később Yxküllből, Livónia első püspöki székhelyéről, Rigába szállították, Mainhardnak, Livónia első püspökének, tetemeivel együtt.

4. B., szt. ferencrendi szerzetes, szül. Regensburgban (mások szerint Augsburgban v. a svájci Winterthurban) 1220.,megh. Regensburgban 1272. dec. 13. Közönségesen «Regensburgi B. testvér»-nek hivták. A középkor legnagyobb népszónokának, kora Illésének tartották azon elragadó szónoklataiért, melyekkel a bűnt ostorozta és a népet megtérésre intette. Szónokolni 1250-ben kezdett, és pedig, minthogy a templomok hallgatói befogadására kicsinyek voltak, a szabad ég alatt, hegyeken és fákról. Hallgatóinak száma sokszor 100000-re ment. Bejárta nemcsak Bajorországot, hanem Svájcot, Ausztriát, Magyarhont, Morva-, Cseh- és Szászországot is. Halála után a regensburgi minoriták templomában temették el. Szentbeszédeit legutób Pfeiffer adta ki Bécsben, 1862-1880: 2 kötetben.

5. B. Arnold Adolf zoologus és fiziologus, szül. Saestben 1803 febr. 26., megh. Göttingában 1861 jan. 3., mint az egyetem tanára. Egyebek között a következő műveket itta: Lehrbuch der Physiologie der Menschen und Thiere és Lehrbuch der Zoologie (Göttinga 1845).

6. B. Ferenc, német irónő, igazi nevén Reinhold Adél (l. o.).

B. von Holle, német költő, alnémet származásu, aki a XIII. század második felében (1252-1277) Braunschweigi János herceg udvarában élt. Francia eredetiek alapján irt három epikai művéből (Cranc, Demantin, Darifant) csak töredékek maradtak fönn, melyeket Bartsch Károly adott ki (1858).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is