Berton

1. Henrik Montan, francia zeneszerző, szül. Párisban 1767 szept. 17., megh. u. o. 1844 ápr. 22. Már 15 éves korában mint hegedüs működött a «nagy opera» zenekarában; a zeneszerzésben Rey (a nagy opera karmestere) oktatta és utóbb még Sacchini adott neki utmutatást. Első előadott szerzeményei oratóriumok és kantáték voltak; a Promesses de mariege volt első darabja, mely 1787. sikert ért el. A konzervatórium alapításakor ez intézetben az összhangzástan tanára lett. 1807-1809. az olasz opera (akkor Opera buffa) zeneigazgatója volt és 1809 óta 1815 végéig mint a nagy opera karnagya, sokat tett a jó izlés meghonosítására. A konzerv. ujjászervezésekor (1816) ez intézeten a zeneszerzés tanára lett; már előbb az akadémia zenészeti szakosztályának tagjává választották. B. 40 nagyobb és kisebb operát hagyott hátra, melyek közül némelyeket másokkal közösen irt. Operákon kívül balleteket, alkalmi kantátékat és románcokat irt. Legjobb operáinak Montane et Stéphanie (1799), Le délire (1799) és Aline, reine de Golconde (1803) tartják. Műveit kellemes dallam, drámai élet és hűség jellemzi. - Fia Ferenc Montan, zongoraművész szül. 1784 máj. 3., meghalt 1832 jul. 15. 1821 óta énektanár volt az énekakadémián Párisban: több kómikus dalművet szerzett, mint: Monsieur Desbosquets, Jeune et vieille, Ninette á la Cour, Les caquets.

2. B. Ker. János báró, francia dandárparancsnok, született Franchevalban, Sedan mellett 1769-ben, meghalt Poitiersben 1822 október 5-én. A briennei és utóbb a chalonsi katonai iskolában nevelkedett. 1792. mint hadnagy az Ardennek légiójába lépett; tehetségével és bátorságával különösen Spanyolországban annyira kitünt, hogy Napoleon dandárnokká nevezte ki. A restauráció után a hadseregből kizárták, mert Tarayre tábornok De la force dans les gouvernements cimü művéhez kommentárt és a rendőrség igazgatója ellen röpiratot irt, a politikai szabadság érdekében pedig a kamarákhoz több kérvényt intézett. A hadseregből való eltávolíttatása annyira elkeseríté, hogy 1822 febr. 24. Thouarsban kitüzte a felkelés zászlaját és ideiglenes kormányt alakított. De midőn 100 gyalogossal és 25 lovassal Saumur ellen vonult,csapatja már a város előtt kénytelen volt szétoszlani. Azt híresztelték, hogy B. Spanyolországba menekült; jun. 14-én azonban egy Wolfel nevü altiszt St. Florent mellett B.-t áruló módon elfogta. A poitiersi törvényszék 3 társával együtt halálra itélte és ezt az itéletet végre is hajtatta. (Grande Encyclopédie Vl. 462.)

Forrás: Pallas Nagylexikon