Beruházás

(impensae), valamely dologra fordított (a dologba fektetett) költekezés. A B. szükséges ha a dolog fentartására szolgál, hasznos, ha a dolog jövedelmezőségét emeli kényelmi, ha csupán a dolog kellemesebb használhatósága vagy a beruházó szépészeti érzékének kielégítése végett történt. A B. megtérítése iránti kérdés fontos szerepet játszik azokban az esetekben, amelyekben a dolog eddigi birtokosa a dolgot kiadni, azaz a birtokot a tulajdonosnak átengedni tartozik. A kérdés megoldásánál valóban az tartandó szem előtt, hogy senki másnak kárával nem gazdagodhatik s ebből kifolyólag megtérítés tárgyát csak az a költség képezheti, melyet a dolog természete szerint az élvezett hasznokból kellett volna fedezni. Ilyenek p. a rendes javítás költségei. Ami különösen a tulajdoni kereset esetét illeti, a szükséges és a hasznos B. megtérítését úgy a jóhiszemü, mint a rosszhiszemü birtokos követelheti a pernyertes tulajdonostól, mert a szükséges befektetés nélkül nem volt volna a dolog állaga épségben tartható, s az e végből eszközölt költekezés feltétlenül a tulajdonos terhére esik. A jóhiszemü birtokos igényt tarthat a hasznos B. megtérítésére is, mert csakis a jóhiszemü birtokos jogosult a dolgot tetszése szerint használni és igy azokért a cselekményekért, melyek nélkül a dolog állaga fenmaradhatott volna s melyek a dolognak csupán javítására irányultak: a tulajdonos egyedül a jóhiszemü birtokossal szemben felelős. A kényelmi B. megtérítését csak annyiban követelheti az előbbi birtokos, amennyiben a dolog értéke tényleg emelkedett; e helyett azonban szabadságában áll a kényelmi B. tekintete alá eső berendezéseket a dologtól elválagztani és elvenni, ha és amennyiben ez a dolog állagának sérelme nélkül eszközölhető.

Hasonló felfogás jut érvényre azon B. megtérítése tekintetében, melyet a tulajdonjog tartalmához tartozó jogosítványoknak jogügylet v. a törvény rendelkezése alapján történt megosztása, avagy a használatnak, illetve haszonvételnek időleges átengedése esetében a tényleges birtokban volt fél teljesített. Megjegyzendő azonban, hogy p. a haszonélvező aki a dolog gazdasági rendeltetését fentartani köteles, nem követelheti az oly költségnek hasznos B. cimén való megtérítését, mely a dolognak meg nem engedett átalakításával volt egybekötve s hogy azt a költséget sem igényelheti, mely jóllehet hozzájárult a dolog állagának megóvásához a rendes karbantartás, jelesül a közönséges javítás és helyreállítás körét meg nem haladja. A rendkivüli helyreállítás költségét azonban felszámíthatja: ha az e végből szükséges beruházást a tulajdonos teljesíteni elmulasztja. A haszonvételek szaporítása végett tett költekezés pótlását csak annyiban követelheti a haszonélvező, amennyiben a tulajdonos megbizása nélkül teljesített erre vonatkozó cselekménye a tulajdonos nyilvánvaló vagyoni előnyére szolgál. A bérlő v. haszonbérlő részére megtérítendő B. tekintetében első sorban a szerződés tartalma irányadó; ily megállapodás hiányában az a szabály, hogy a kisebb és évenkint szükséges javítások a bérlőt a nagyobb javítások a bérbeadót terhelik s ha a bérbeadó ez iránt való kötelezettségét teljesíteni el mulasztja, a bérlő a nagyobb kijavítást maga eszközölheti s a bértárgyra ekként fordított költséget a bérösszegből is levonhatja. A B. megtérítésének kérdése igen fontos tárgya a volt hitbizományi birtokos és a hitbizományi utód közti leszámolásnak s e tekintetben csak az jegyzendő meg e helyütt, hogy a kérdés, a hitbizományi birtokos önállóbb jogállásának megfelelő módosításokkal, a haszonélvezet esetében követendő szabályok szerint oldandó meg (l. Családi hitbizomány).

Különös szabályok szerint történik a zálogbirtokos által eszközölt B. felszámítása és megtérítése. A magyar magánjog szerint az, aki kölcsön fejében vagy birói árverésen való vétel, avagy inskripció utján, az adós, illetve érdemdijazó (inskribáló) ingatlan birtokát kapta ideiglenes haszonélvezetül a zálog vagy inskripció tárgyát képező birtokkal, a visszavonhatási jog épségben tartása mellett, sok tekintetben mint tulajdonos rendelkezhetett s innen ered, hogy nagyobb körre terjed a B. is, melyet mint javítmányt (meliorácio) a visszaváltó tulajdonos a zálogbirtokosnak megtéríteni köteles. Ilyen egyebek közt a közbirtok rendezése határ vagy a birtok védelmét tárgyazó más perekre, urbéri szabályozássa v. népesítésre fordított költség; továbbá az épületekbe és ültetvényekbe eszközölt befektetés, melynél azonban nem az azokra fordított költség, hanem a kiváltáskori érték és haszon veendő tekintetbe. Az azonban, amit a zálogbirtokos a birtokból vett, p. épületre való stb., fel nem számítható (l. Zálogbirtok). A szorosabb értelemben vett B.-tól meg lehet különböztetni a dolog érdekében teljesített másnemü kiadást (expensae), mely nem szolgál közvetetlenül a dolog állagának fentartására vagy értékének gyarapítására de mint láttuk a megtérítés kérdésében gyakran a beruházással egy tekintet alá esik.

Forrás: Pallas Nagylexikon