Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Berzelius... ----

Magyar Magyar Német Német
Berzelius... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Berzelius

János Jakab (Freiherr von), a legkiválóbb kémikusok egyike. Szül. Westerlösában (K-i Gothland) 1779 aug. 29., megh. Stockholmban 1848 aug. 7. B. atyja Westerlösában tanító volt és ugy látszik ő kedveltette meg fiával a természettudományokat, amelyeknek - különösen a kémiának - a legkiválóbb szolgálatot tette. Tanulmányait Upsalában végezte, de nem csupán kémiával hanem orvosi tudományokkal is foglalkozott. Első kisérleit Hisinger társaságában végezte és e réven feltünvén, előbb (1802) a medicina, botanika és farmácia adjunktusává, öt évvel későbben a stockholmi egyetemen a medicina és farmácia tanárává lett. Utóbb (1815) az ugyanott felállított orvossebészi intézetben a kémia tanára. A stockholmi tud. akadémiába már 1808. beválasztották és 1818-tól az akadémia örökös titkára lett. Károly János király 1818. nemesi, 1835. bárói (Freiherr) rangra emelte.

B. kiváló érdeme, hogy előadásaiban kisérleteket végezvén, azokat nagyon érdekesekké tette, minek tulajdonítható, hogy tanítványai sorából a legkiválóbb kémikusok kerültek ki; így Rose Henrik s Gusztáv, Mitscherlich, Wöhler, Gmelin, Magnus, Mosander stb. Kezdetben fiziologia-kémiai vizsgálatokkal foglalkozott, utóbb atomsulyok meghatározása alkotta főtevékenységét. Valóban bámulatos, hogy az akkori eszközökkel minő pontos eredményekhez jutott. A legtöbb elem manapság elfogadott atomsulya alig különbözik a B. értékétől: E tanulmányaihoz ujabb pontosabb analitikai módszerekre volt szüksége ugy, hogy az analitikai-kémia B. buvárkodása révén igen jelentékenyen fejlődött ki. Az ásványok összetételét a sokszoros sulyviszonyok alapján megmagyarázta és az ásványrendszertan felállításával a mineralogiát tudományos alapra fektette. Még fontosabbak a szénvegyületekkel végzett kisérletei, mivel itt is kimutatta az állandó sulyviszonyok törvényének helyességét. A kémiai elemeknek határozott suly szerint való egyesülését elektromos teoriájával magyarázta; föltette ugyanis, hogy az atomok pozitiv, illetőleg negativ elektromossággal megtöltöttek, miért is az ellenkező elektromosságu elemek egymással könnyen egyesülnek; az elektroliziskor azután az ellentétes sarkon az elemek ismét kiválnak. E teoriából az u. n. dualisztikus elmélet fejlődött, amely szerint a sókat fémoxid és sav vegyületének tekintették. Érdekes, hogy az időközben elhagyott B.-féle elektromos teoria, ha némileg más formában is, legujabban érvénybe lépett, ugyanis Arhenius elektromos disszociációi elmélete nagyon emlékeztet a B. eszmemenetére. Értekezéseinek száma igen nagy, közel 200. E dolgozatok dacára nagy tudományos értéküknek e helyen el nem sorolhatók, csupán a legfontosabbak tárgyát említhetjük. Ilyenek a szelénről, a ferrocianvegyületekről, a szulfosókról, a fluórvegyületekről szóló értekezései. B. irodalmi működése az említett eredeti dolgozatokon kivül nagyon jelentékeny. A kémia tankönyve cimü munkája, amely először 1808 -18-ig három kötetben svéd nyelven jelent meg, nagy feltünést keltett, ugy, hogy a második svéd kiadást Wöhler (1825-1831-ig) németre lefordította. A 3-ik (4 köt. 18331835-ig), a 4-ik (4 köt. 1835 -41-ig) végül az 5-ik kiadás (5 köt. 1843-48-ig) csupán német nyelven jelentek meg. Megjegyzendő, hogy az ujabb kiadásokat a tudomány haladásának megfelelően ujból átdolgozta. E műve évtizedeken át irányadó munka volt és kitünőségénél fogva az egész tudományos világban használták. A fizika és kémia haladásáról B. 1810-től élte fogytáig svéd nyelven évkönyveket szerkesztett (összesen 27 köt., Gmelin és Wöhler németre is lefordították). Kisérletei eredménye előbb svéd nyelven jelent meg a stockholmi akadémia kiadásában, a legtöbb német nyelvre, számos francia és angolra is lefordítva jelent meg.

B. munkálkodását jellemzi, hogy mindent különös alapossággal és kitartással végzett, legnagyobb sulyt fektetve a pontos kisérletekre. Jellemző B.-re az is, hogy az egyszer elért eredményekhez a legszívósabban ragaszkodott és ujabb dolgokat, bármennyire plauzibilisek is voltak azok, csak a legnagyobb ellentállások után fogadott el. Különösen Dumas, Laurent és Liebiggel igen éles polemiákat folytatott. V. ö. B. und Leibig. Ihre Biefe von 1831-45. Kiadja Carriere Justus. (München 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is