Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Berzeviczy... ----

Magyar Magyar Német Német
Berzeviczy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Berzeviczy

1. Albert, közoktatásügyi államtitkár szül: Berzevicén, Sáros vmegyében, 1853 jun. 7. Tanulmányai bevégezte után beutazta Nyugat-Európát. 1876. megyei szolgálatba lépett és 1880. főjegyzőnek választották. Már előbb mint a politika és nemzetgazdaság tanára működött az eperjesi jogakadémián. 1881-ben Eperjes városának képviselője lett, és az országgyülésen mint a közoktatási bizottság előadója, mint jegyző, továbbá a delegációban magára vonta a figyelmet. A Nemzetben mint vezércikkiró szolgálta pártja ügyét; különösen a gentry-ről szóló cikkeiért az ifju generáció egyik legtehetségesebb, legképzettebb és legtörekvőbb tagját látták benne. A következő országgyülésen 1884. mint a válaszfelirat előadója szabadelvü beszédben különösen az antisémiták ellen kelt ki. Még azon évben miniszteri tanácsos lett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, hol a felső oktatás ügyeit adta elő. Miután Németországot az egyetemek tanulmányozása végett beutazta, 1887. államtitkár lett és Lőcse városa megválasztotta őt országgyülési képviselőjének, később pedig Budapest-Józsefváros kerületétől nyert mandátumot. Beszédeit szabatosság és csin jellemzik, a szaktanácskozások vezetésében nagy összefoglaló képességet tanusít. Irodalmilag is működik, különösen mint az eperjesi Széchenyi-társaság elnöke.

2 B. Gergely, ev. egyházkerületi felügyelő, nemzetgazdaságtani iró, született Nagy-Lomnicon 1763 jun. 15., megh., Kakas-Lomnicon 1822 febr. 23. Tanulmányait Késmárkon fejezte be, 1783. ügyvédi oklevelet nyert a következő évben pedig külföldre ment, hol legtovább a göttingai egyetemen időzött. Beutazván Német-, Francia- és Angolországot, 1787. a m. kir. helytartó tanácsnál fogalmazó-gyakornok lett. 1791. mint a távollevők követe jelent meg az országgyülésen s ugyanakkor a pesti ev. zsinaton is részt vett a tiszai egyházkerület megbizásából. Miután 1794. a magyar szinészet javára 1000 frtos alapítványt tett. 1795. visszavonult a közélettel kakas-lomnici birtokára, hol kizárólag tudományokkal és egyháza ügyeivel foglalkozott. E téren szerzett érdemeinek jutalmául egyházkerülete 1801. felügyelőjévé, a göttingai tudós társaság pedig 1802. tagjává választotta. Kiváló közgazdasági szakember volt, ki eszméi érdekében áldozatoktól sem riadt vissza.

Számos német folyóirat adott ki tőle különféle tárgyu értekezéseket, melyek közül magyarra fordítva a Tudományos Gyüjtemény is közölt nehányat. Munkái: Politisch-kirchliches Manch-Hermaeon (h. n.), 1790 (névtelenül); De prohibito transitu catholicoram ad ecclesiam evangelicam, Lőcse (év n.); De commercio et industria Hungariae, Leutschoviae 1797 (Rumy németre lefordította); Über den gegenwärtigen Zustand der Protestanten in Ungarn, Göttinga 1803 (névtelenül); Zwei Briefe allen Protestanten zur Beherzigung, Lőcse 1807; De conditione et indole rusticorum in Hungaria, Lőcse 1806 (németül is megjelent 1816. a Hormayr Archivjában); Ansicht des asiatisch-europäischen Welthandels, Pest 1808 (magyarul gr. Dessewffy József által fordítva a Tud. Gyüjteményekben); Sermones occasione inaug. Sam. Szontagh distr. Tibiscani a. c. superintend. habiti Eperjesini, Lőcse, 1808; Die erweiterung des nordischen Handels, Bécs, 1814; Coordinato rei religionis eccleslasticae superint. aug. conf. evang. Tibiscanae..., Leutschoviae 1815. (II. kiad. u. o. 1837, magyarul Kassa 1847, németül Miskolc 1862); Nachrichten über den jetzigen Zustand der Evangelischen in Ungarn, Lipcse 1822.

2. B. Tivadar, tanfelügyelő szül. 1817., megh. 1889 okt. 22. Iskolai tanulmányait előbb Kis-Szebenben, majd Kassán végezve a jogi pályára lépett. 1839/40. Pulszky Ferenc sárosvmegyei követ mellett volt Pozsonyban. 1840-ben letette az ügyvédi vizsgálatot és Sáros vmegyében a megye szolgálatába állott s már 1848 előtt főjegyző volt. A szabadságharcban ő is részt vett, s a kassai ütközetben jelen volt. Az abszolutizmus ideje alatt visszavonultan élt berzevicei birtokán. A politikai élet ujra ébredése őt is a közpályára szólította. Sáros vmegye tb. főjegyzője, majd a megyei törvényszék elnöke s később a vmegye alispánja lett. 1865-ben pedig a héthársi kerület országgyülési képviselőjévé választotta. 1869. ujra beválasztották a parlamentbe, de csak rövid ideig maradt tagja, 1870. tanfelügyelőnek nevezték ki. E pályán 15 évig működött. Jeles adminisztrátori tehetségét uj és szervezetlen hivatala érdekében nagy buzgalommal érvényesítette. A megyéje területén számos állami iskolát állított fel, ő szervezte az iglói képző intézetet, mely az állami iskolákkal együtt a felső megyékben erős támasza az állameszmének.

4. B. Vince báró, a magyar szinészet kiváló mecenása, szül. Kassán 1781 márc. 16., meghalt Kassán 1834 ápr. 15. Szülői akaratából a katonai pályát választá, noha zsenge gyermekkorától kezdve lenézett szinészi pályához érzett kedvet. 1809. lemondván a hadseregben viselt főhadnagyi rangjáról kivándorolt Olaszországba s fölcsapott szinésznek s e pályán mintegy 10 évig működött. Midőn 1829-ben Abauj vmegye és Kassa városa az ott tartózkodó kitünő magyar szintársulatot pártfogása alá vette, Abauj vmegye fölkérésére B. elvállalta e szintársulat igazgatását. E nehéz feladatot nemcsak nagy pénzáldozatokkal, de tanítással és valóban sokoldalu tapasztalatai érvényesítésével mozdítá elő. Az ő javaslatára történt az, hogy a magyar tud. Akadémia drámai művek jutalmazására pályadíjakat kezdett kitüzni. A nemzeti szinészet ügye körül szerzett érdemei elismeréseül a magyar tud. akadémia 1832. tagjai közé vette fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is