alatt értik a répa- káposzta- és uborkafélék oly módon való
eltevését, mely szerint azok megtisztítva, mosva és besózva, kovászliszt vagy
ecet és némi fűszer hozzátételével hordóban erjesztés alá bocsáttatnak. A répa,
tkp. a fehér répa hámozva és metélt alakban gyalulva sűrü rétegekben rakatik
hordóba deszkával betakarva, melyre sulyos köveket tesznek; épp ugy kezelik a
káposztasavanyítást azon külömbséggel, hogy azt tapossák v. préselik és több
fűszert (bors, babérlevél, kukorica, birsalma) tesznek rá. Ugy a répát, mint
káposztát 2 vagy 3 hetenkint meg kell mosni, különben megrothad. Az uborka B.-a
annyiban különbözik a többi B.-tól, hogy ahhoz több zöldfűszert, u. m.
vasfüvet, meggyfalevelet, kaport használnak s vele együtt savanyítanak paprikát
meg éretlen kis paradicsomot. Az uborkát kenyérrel, kovásszal v. liszttel
szokás savanyítani; télire többnyire ecetbe teszik, de ehhez kicsiny őszi
uborkát szokás választani, legjobb időpontnak pedig szeptember havát tekintik.
Megjegyzendő, hogy az uborkának télire való eltevésére nem célszerü a borecet,
mert ebben könnyen felforr. Angliában az apró uborkát éretlen paradicsom, kukorica,
paprika, sárgarépa, bab, torma, bors stb. vegyülékével teszik mustárliszttel
kevert ecetbe s ezt mixed piklesnek hivják.
B.a mezögazdaságban a takarmány eltartásának az a módja,
mely szerint a szálastakarmányt azonnal a lekaszálás után vagy vermecse
(bevermelés) vagy kazalokba összerakják, és különböző módon összepréselik. Ha
az ily módon összerakott takarmány nem melegszik fel 50°C.-ra, akkor savanyu,
különben pedig édes erjedés áll be. Régebben általában a B. volt a
mezőgazdaságban divatos, mostanság azon vannak, hogy édesen erjesztett
takarmányra tegyenek szert. A B. két legismertebb módja a Beihlen- és a
Goffard-féle eljárás. Az előbbi szerint a takarmányt földbe ásott, rendesen
meneteles falu vermekbe tömik és a földszine fölött prizma alakban rakják a
verem fölé, ezután beföldelik. Ez az eljárás rossz, mert igen sok a veszteség
és a takarmány igen erősen megsavanyodik. A G.-féle eljárás szerint a
megszecskázott takarmányt függélyes falu vermekbe tömik s ha a verem megtelt,
padlódeszkákkal lefödik s erre m2-kint 4-5 g. sulyt raknak. Ez
eljárás szerint besavanyított takarmány jobb, a savképődzés és a veszteség
kevesebb. Mindazáltal ma már ezt az eljárást is alkalmazzák s inkább az u. n.
erjesztés utján. A besavanyított takarmányt főleg szarvasmarhával, leginkább
igás és háziállatokkal etetik, legkevésbbé való a növendék állatoknak.
Forrás: Pallas Nagylexikon