Beskow
Bernát, svéd költő, született Stockholmban 1796 ápr. 19.,
megh. 1868. Ismételt déleurópai utazások után 1814. az udvari kancelláriánál
hivatalt vállalt s 1824. Oszkár trónörökös magántitkára lett. Ugyanez évben
Sveriges anor (Svédország ősei) c. költeményeiért, a svéd akadémia nagy díját
nyerte el; 1826 nemességet kapott, 1830. a stockholmi királyi színház
igazgatója, 1833. udvari marsall, végre később az akadémia titkára, majd elnöke
lett. Nemzeti tárgyu drámái, mint Erik den fjortonde (XIV. Erik) 1828, Terkel
Kuntosva (1830), Gustav Adolf i Tyskland (G. Ad. Németországban) 1838 stb., bár
cselekvényük kissé laza, de mint hisztorikus jellemképek határozottan a svéd
irodalomnak ezen irányu legkiválóbb termékei közé tartoznak. Említendők még
művei közt: Vandrings minnen (úti emlékek), 1833-34, két kötet; továbbá:
Minnesteckningar (emlékrajzok), mint a svéd akadémia meghalt jeleseinek finom
és mesteri jellemzései, úgyszintén III. Gusztáv és XII. Károly nagy jellemképei
(mindegyik két-két kötetben) stb. Összes drámai művei 3 kötetben jelentek meg
(Stockh. 1836-1838) és németre Öhlenschläger, a hires dán költő fordítá (Lipcse
1841-43). Az 1870. megjelent életrajzi adatok B.-ről, a költőnek csak
ifjuságára terjednek ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|