Beskow

Bernát, svéd költő, született Stockholmban 1796 ápr. 19., megh. 1868. Ismételt déleurópai utazások után 1814. az udvari kancelláriánál hivatalt vállalt s 1824. Oszkár trónörökös magántitkára lett. Ugyanez évben Sveriges anor (Svédország ősei) c. költeményeiért, a svéd akadémia nagy díját nyerte el; 1826 nemességet kapott, 1830. a stockholmi királyi színház igazgatója, 1833. udvari marsall, végre később az akadémia titkára, majd elnöke lett. Nemzeti tárgyu drámái, mint Erik den fjortonde (XIV. Erik) 1828, Terkel Kuntosva (1830), Gustav Adolf i Tyskland (G. Ad. Németországban) 1838 stb., bár cselekvényük kissé laza, de mint hisztorikus jellemképek határozottan a svéd irodalomnak ezen irányu legkiválóbb termékei közé tartoznak. Említendők még művei közt: Vandrings minnen (úti emlékek), 1833-34, két kötet; továbbá: Minnesteckningar (emlékrajzok), mint a svéd akadémia meghalt jeleseinek finom és mesteri jellemzései, úgyszintén III. Gusztáv és XII. Károly nagy jellemképei (mindegyik két-két kötetben) stb. Összes drámai művei 3 kötetben jelentek meg (Stockh. 1836-1838) és németre Öhlenschläger, a hires dán költő fordítá (Lipcse 1841-43). Az 1870. megjelent életrajzi adatok B.-ről, a költőnek csak ifjuságára terjednek ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon