Bessenyei

1. Anna, Bessenyei György költő unokahuga, megh. Fekete-Tóthon 1859. Szenvedélyesen szerette az irodalmat és sok verset is irt. Majdnem 100 évet élt. Munkája: Bessenyei Anna versei. Készült Gáván 1815. (Sárospatak 1815.) A ritka könyv Király Pál budapesti tanár birtokában van.

2. B. György, költő a magy. irod. ujabb korszakának megnyítója s az u. n. franciás iskola megalapítója és vezére, szül. Bercelen, Szabolcs vmegyében 1747., megh. Berettyó-Kovácsiban 1811 febr. 24. Atyja B. Zsigmond táblabiró és anyja Ilosvai Mária volt. 8 éves korában a sárospataki iskolába került, honnan atyja négy év mulva, 1760. kivette és otthon tartotta, még egy évig házilag taníttatván őt. Ennek multával négy évig minden iskolázás nélkül otthon töltötte az időt, amikor is 1765. Szabolcs várm. ajánlására a m. kir. testőrségbe felvették.

Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a magyar irodalomra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan 19 éves ifju ugyanis, mikor a francia műveltségü kir. udvarnál elmaradottságát szégyennel kellett tapasztalnia, nemes elhatározással és erős eltökéléssel hozzá fogott, hogy mulasztásait magánszorgalommal helyre pótolja. Mi természetesebb mint hogy Mária Terézia udvaránál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor legjobban bámult és olvasott Voltaire-rel ismerkedett meg, az ő iratait tanulmányozta. E tanulmányozásai közben önkénytelenül összehasonlitásokat tett a nyugati népek és nemzetének mívelődése közt, s mély hazafiui fájdalommal kellett beismernie nemzetének végtelen elmaradottságát. Mint tudjuk, éppen ez időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti életről csaknem szó sem lehetett, mert a főranguak nagyrészt Bécsben tartózkodtak s franciául és németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ú. n. honoraciorok osztálya pedig a latin nyelvet használta, úgy hogy a magyar nyelv használata - kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével - csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, s amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is, melyet fel akart rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt et ne vesszen: s azért nemcsak magának tanult, de egyszerre nemzete számára is dolgozott.

Bámulatos eréllyel és kitartással tanult egyszerre nyelveket, bölcsészetet, történetet és irodalmat, sőt a bibliát is és minthogy magát a kitűzött cél megvalósítására egy új magyar irodalom teremtésére elég erősnek nem érezte, társakat keresett s talált is testőrtársai és otthoni barátai közt. Barcsai és Báróczi Bécsben. Orczy Lőrinc, Ráday. Ányos, Péczeli és a Telekyek itthon, mint a B. eszméjének és kezdeményezésének főbb pártolói, csakhamar szövetkeztek egymással a nagy nemzeti eszme keresztülvitelére, s megalapították irodalmunkban az ú. n. franciás, vagy új klasszikai irányt, melynek célja különösen franciai irók tanulmányozása, ismertetese és utánzása által az volt, hogy az elmaradt magyar nemzetet az előrehaladt nyugati civilizáció utolérésére s azzal együtt továbbhaladásra segítse, ösztönözze. Senki annyi igaz lelkesedéssel, annyi alapos tanulással és annyi eredménnyel e cél megvalósításán nem munkált, mint éppen maga B. 1765-1772-ig csak leveleivel, buzdításaival izgatott, 1772. pedig megindította munkáinak sorozatát, oly termékenységgel, hogy nem egészen 10 év alatt mintegy 24 munkája jelent meg nyomtatásban.

Tanulmányozásai közben 1768-69-ig utazott Olaszországban is; egyideig a reformátusok titkos ágense volt Bécsben, amiért a négy szuperintendenciától 2000 frt évdíjat húzott. Betegsége és elhízottsága miatt 1773. kilépett a testőrségből: 1775. elvesztette a szuperintendenciáktól kapott évi illetményt, s ezért, leginkább anyagi okoktól kényszerítve, Mária Terézia óhajtására 1779-ben katolizált, miért a királynő évi 2000 frt kegydíjat adott neki s kinevezte az udvari könyvtár tiszteletbeli őrévé. Mária Terézia halála után 1780. József császár elvonván tőle a kegydíjat, nem volt Bécsben miből megélnie, s azért már 1782. hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785. Bihar várm.-ben fekvő puszta-kovácsii birtokára.

Életét itt is folytonos munkálkodással töltötte, de a vezérszerep már kiesett kezéből és itt irt munkáinak nagy része kéziratban maradt. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott, panaszkodott, filozofált rideg magányában. Kivánsága szerint minden egyházi szertartás nélkül kertjében jeltelen sirba temették. Nyomtatott művei keletkezési időrendben a következők: Agis tragédiája, öt játékban, versekben. Bécs, 1772; Hunyadi László tragédiája, három játékban és versekben, toldalékul elegyes versei, Bécs, 1772; Az ember-nek próbája, filozofiai költ. négy levél ben, toldalékul elegyes versei, Bécs, 1772; Az Eszterházi Vigasságok és Delfén, Bécs 1772; Buda tragédiája öt játékban, versekben Pozsony, 1773; A szent apostol Tamás, mint ellenállhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének, Pozsony, 1773, és ezzel együtt egy filozofiai novella, melyet Die Amerikaner címmel németül adott ki. Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. Lucanus első könyve, Pozsony, 1776; A Bessenyei György Társasága, Bécs, 1777 (gyüjtemény a saját, valamint az Orczy, Barcsai és Báróczi verseiből): Futó darabok B. Gy által, filoz. és tankölt. Tartalommal; Anyai Oktatás, Bécs, 1777 (erkölcsi levelek); A mi Urunk Jézus Krisztus haláláról való gondolatok, franciából, Pozsony 1777; A filozofus (vígjáték öt felvonásban), Pest, 1777; Die Geschafte der Einsamkeit, Bécs 1777: Hunyadi János Élete és viselt dolgai, Bécs, 1778; Magyarság, hely nélkül, 1778 (szózat a magyar nyelvnek a tudományokban felvétele iránt): A Holmi, Bécs, 1779 (bölcs. irod. és költői tartalommal): A magyar Néző, Bécs, 1779: A Hármas vitézek, v. Triumviratus (szomorújátek 5 felv.) Voltaire szerint, Bécs, 1779: Galant Levelek (franciául is: Lettres Galantes címmel) hely s év nélkül: Beszéd az ország tárgyáról (csak 1823. a Tud. Gyüjt. I. köt. jelent meg «Töredék a magyar nyelv kimíveltetéséről» címmel): Egy Magyar Társaság iránt való Jámbór Szándék, kiadta Bécsben, 1790. Révai Miklós: Attila és Buda tragédiája, Pozsony és Kassa, 1787; Dicső Arnyékok, melyek fels. királyi ő hercegségének, József Antalnak stb., Pest, 1795. Kéziratban maradtak a következő művei: Mátyás király, hőskölt. hat énekben, 1773: A magyar nemzetnek szokásairól erkölcseiről. uralkodásainak módjairól, törvényeiről s nevezetesebb viselt dolgairól. Első könyv, XI. század (s kiegészítésül: Egész Európa formája a XI. században); A törvénynek Utja (bölcseleti); Tudós társaság (értsd: társalkodás, beszélgetés az emberi boldogság legbiztosabb útjáról); A méltóság keserve, első könyv, tanköltemény 12 szakaszban, 1796: A természet világa, vagy a józan okosság, tankölt három könyvben, 1794-1801; Debrecennek siralma, leiró költemény a debreceni híres égésről, 1802: Az ember. poemában, az anglus Pópnak elméje szerint, 1803; Tarimenes utazása, filozofiai regény, 1804: Láisz, vagy az erkölcsi makacs, vígj. öt felv. és versekben; Dudásból lett doktor. vigját.; Egyéb szindarabok; Rómának viselt dolgai, két kötet. 1801: A társaságnak eredetéről és országlásáról, Magyarország törvényes állása 1804-16; Toldalék Magyarország törvényes állásához, 1804: A Bihari remete vagy A világ így megyen, 1804; Az értelemnek keresése e világnak testében, és határa annak ismeretében, Bessenyei Gy. levele a ceglédi plébánushoz, Sully miniszternek élete.

Bessenyei nem annyira azzal, amit irt, mint inkább azzal. hogy irt, volt igen nagy hatással irodalmunk ujjá születésére. Buzdító szavaival, még inkább példaadásával munkára serkentette mindazokat, kik a nemzeti szellem sülyedését tétlen fájdalommal nézték. De sokat köszönhetünk neki, ami a tartalmat, az eszméket, az irányt illeti, sokat mívelődéstörténeti tekintetben is. Minden loyalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodottság szabad eszméit senki nála bátrabban és nyiltabban nem hirdette. A franciai irodalom példája arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes; a magyar irodalom ujjá teremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Munkálkodása közben legfőképen Voltaire lebegett szemei előtt, kinek hatását bölcsészeti, társadalmi és költői művein mindenütt meg lehet ismerni. De ha nemzetiségi kérdésről van szó, tudott önálló is lenni. Igy a francia klasszikusoknak azt a törvényét, hogy lehetőleg ó-kori tárgyakat kell drámában feldolgozni, nem igen tartotta meg, s tragédiáiban magyar nemzeti hagyományokat választ tárgyakul.

3. B. István (bodroghi), Szapolyai, később Ferdinánd király híve, ki a budai országgyülésen 1527 okt. 7. Ferdinánd érdekében hosszabb beszédet tartott.

4. B. Pál, Zsigmond alatt horvát- és tótországi bán, ki különösen a nikápolyi ütközetben (1396) tünt ki, amiért a királytól több birtokot kapott.

5. B. Mihály, Mátyás király korában élt s mint kiváló törvény tudós 1459-ben alnádorrá neveztetett ki.

6. B. Sándor, B. Györgynek bátyja, m. kir. testőr, műfordító, szül. Bercelen, Szabolcs vmegyében 1746 táján, megh. 1809. Egy évvel előbb mint öccse György, tehát 1764. már Bécsben volt; 1773. kapitányi ranggal átlépett a Lipót herceg nevét viselő ezredbe s több háborúban vett részt, utoljára a török háborúban, melynek végeztével visszavonult a katonaságtól, s Kelinc nevü szabolcsvármegyei birtokán élt és dolgozott 1809-ig. Irói működése nem nagy jelentőségü; legfeljebb érdekes és jellemzetes példát szolgáltat azon idők szellemének megismeréséhez, amikor az irást, éppen úgy mint a katonáskodást, annyi igaz magyar kötelességének tartotta. B. Sándort is nem annyira irói hajlama, mint inkább ez a hazafias érzés, de legfőképen öccsének és «társaságának» példája ösztönözte irodalmi munkásságra. Igy fogott bele már nyugalomba vonulása után Milton Elveszett paradicsomának fordításába, mely csakhamar el is készült és megjelent Kassán a következő címmel: Az elveszett paradicsom és A visszanyert paradicsom, négy könyvben. Milton után franciából ford., Kassa 1796. két kötet. A fordításnak a fordító buzgóságán kivül alig van egyéb érdeme: egy naturalistának kellő tanulmány és gyakorlat hiján való próbálkozása az. V. ö. Beöthy Zsolt: A szépprózai elb., II. köt.

Forrás: Pallas Nagylexikon