Bessenyei György

(Bercel, 1747.-Pusztakovácsi, 1811. febr. 24.): író, filozófus, kultúrpolitikus. A sárospataki koll.-ban tanult, majd a nemesi testőrség tagjaként Bécsben szolgált. Itt ismerkedett meg az angol és francia felvilágosodás íróinak műveivel. 1772-től jelentek meg művei, melyek a m. irodalom tört.-ének új korszakát nyitották meg. A hazai prot. egyházak ágenseként működött Bécsben (1773-). 1782-ben visszavonult Bihar m.-i birtokára, ahol magányosan töltötte élete hátralévő éveit. Műveiben több közokt.-i és nev.-i vonatkozás található. Nézete szerint az ország előrehaladása nagymértékben a műveltség emelésétől függ. Széles körű műveltséget pedig a nemzeti nyelv fejlesztésével, a tud.-oknak m. nyelven történő közvetítésével lehet a magyarságnak adni. Magyarság c. röpiratában (1778) a latin nyelvű isk.-zás helyett az anyanyelvű oktatás mellett foglalt állást. Holmi c. művében a korabeli oktatást - a latin nyelv túlsúlyát, az emlékezet fejlesztésének kizárólagos módszerét, a term.-tud.-ok isk.-i oktatásának hiányát - kritizálja. A Ratio Educationis mellett foglalt állást, ettől várta a hazai okt.-ügy megújulását. - F. m.: Válogatott művei. (Kiad. Bíró F.). Bp. 1987. - Ir. Fischer J.: A nevelés gondolata Bessenyei György munkáiban. Szeged, 1934.; Némedi L.: Bessenyei György és a magyar nemzeti művelődéspolitika. M. Ped. 1961. 4. 398-416.

Fehér Katalin

Szerkesztette: Lapoda Multimédia