Beste
János, hires népszónok, szül. a borsodvmegyei Szendrőben
1811., megh. Aradon, 1892 okt. 16. Iskolái végezte után beállott katonának, 2
évet így töltött, és csak miután atyja kiváltotta, tanult jogot. Az 1832-i
országgyülésen mint jurátus volt Pozsonyban, és hatalmas alakja és hangja
népszerüvé tették őt az ifjuság előtt. Egy ideig Olaszországban nevelkedett,
azután nevelősködött, végre Esztergomban telepedett meg mint ügyvéd. Csakhamar
nagyon népszerü volt, aminthogy, egész megjelenésénél fogva, született
népvezérnek látszott. E természetes hatalmát azonban 1848-ban a nép
csillapítására, a fenyegetettek vagyona és életöknek megmentésére használta
fel. Mint az esztergomi nemzetőrök parancsnoka segítette Komárom várát
biztosítani. Részt vett a debreceni országgyülésben is, de igazi tere a
népgyülés volt, ahova Kossuthot, midőn az lelkesítés végett bejárta az
országot, el szokta kisérni. Nemzetőrjeivel harcba is indult, de a fegyelmetlen
haddal nem sokra ment. A forradalom végén elbujdosott, de nemsokára visszatért
és 10 évi várfogságra ítéltetett. Esztergom városa 1861-ben megválasztotta
képviselőjének; akkor határozati párti volt, majd 1865. Deákhoz állott.
Szavának dörgését az akkori lapok is sűrün emlegetik. 1869-ben a pénzügyi
biróság elnökévé nevezték ki, de midőn e hatóságot a kuriába olvasztották és őt
nyugdíjazták, ő a nyugdijról lemondott, mert hazája ugy is tul van terhelve.
Utolsó éveit visszavonultságban töltötte. Jóakaró, de csekély műveltségü férfiu
volt, ki inkább a természet adományaival, mint meggyőző okokkal hatott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|