Beste

János, hires népszónok, szül. a borsodvmegyei Szendrőben 1811., megh. Aradon, 1892 okt. 16. Iskolái végezte után beállott katonának, 2 évet így töltött, és csak miután atyja kiváltotta, tanult jogot. Az 1832-i országgyülésen mint jurátus volt Pozsonyban, és hatalmas alakja és hangja népszerüvé tették őt az ifjuság előtt. Egy ideig Olaszországban nevelkedett, azután nevelősködött, végre Esztergomban telepedett meg mint ügyvéd. Csakhamar nagyon népszerü volt, aminthogy, egész megjelenésénél fogva, született népvezérnek látszott. E természetes hatalmát azonban 1848-ban a nép csillapítására, a fenyegetettek vagyona és életöknek megmentésére használta fel. Mint az esztergomi nemzetőrök parancsnoka segítette Komárom várát biztosítani. Részt vett a debreceni országgyülésben is, de igazi tere a népgyülés volt, ahova Kossuthot, midőn az lelkesítés végett bejárta az országot, el szokta kisérni. Nemzetőrjeivel harcba is indult, de a fegyelmetlen haddal nem sokra ment. A forradalom végén elbujdosott, de nemsokára visszatért és 10 évi várfogságra ítéltetett. Esztergom városa 1861-ben megválasztotta képviselőjének; akkor határozati párti volt, majd 1865. Deákhoz állott. Szavának dörgését az akkori lapok is sűrün emlegetik. 1869-ben a pénzügyi biróság elnökévé nevezték ki, de midőn e hatóságot a kuriába olvasztották és őt nyugdíjazták, ő a nyugdijról lemondott, mert hazája ugy is tul van terhelve. Utolsó éveit visszavonultságban töltötte. Jóakaró, de csekély műveltségü férfiu volt, ki inkább a természet adományaival, mint meggyőző okokkal hatott.

Forrás: Pallas Nagylexikon