Beszédben akadályozottság

Beszédfogyatékosság, beszédhiba, beszédzavar: különféle eredetű károsodások következményeként megjelenő beszédhiba, hang-, beszéd- és nyelvi zavar gátolja az egyén és a környezete közötti interakciót és az alkalmazkodást. Az öröklött, veleszületett, szerzett, organikus (centrális és perifériás), funkcionális, pszichés és környezeti okok következtében kialakult beszédhibák, ill. hang-, beszéd- és nyelvi zavarok a legenyhébb artikulációs eltéréstől az egész kommunikációt érintő súlyos zavarig terjedhetnek. A beszédhiba általában a beszéd fonetikai szintjének torzulását jelenti. A beszédzavar, a beszédapparátus hátterében álló centrális sérülés miatt, a nyelvi szintek érintettségével is együtt jár. A beszédben akadályozottság felléphet a beszédfejlődés különböző szakaszaiban, ill. a már kialakult beszédet, nyelvet érintheti. Fajtái => Luchsinger Richard felosztása alapján: beszédfejlődési elmaradások ( => megkésett beszédfejlődés, => akadályozott beszédfejlődés), artikulációs zavarok ( pöszeség, => rinolália), beszédritmuszavarok ( hadarás, => dadogás), centrális zavarok ( dizartria, => afázia), parciális teljesítményzavarok ( diszlexia, => diszgráfia, diszkalkulia), hangképzési zavarok (diszfónia).

Fehérné Kovács Zsuzsanna

Szerkesztette: Lapoda Multimédia