Beszédlégzés

A beszédhez szükséges légzés. Helyes technikájának kialakítása a beszédművelés feladatai közé tartozik. A ~ néma, vegyes és mély légzés. Elkülönül sok szempontból az élettani légzéstől; amely három mozzanatból áll (belégzés, kilégzés, szünet - arányuk 1:1:0,5), a belélegzett levegőmennyiség átlagosan 500 cm 3 , a belégzés rendszerint orron át és aktív izommunkával (rekesz, has-, bordaközi izmok) történik, kilégzéskor az izmok elernyednek. Az élettani légzés feltétlen reflex, a légzést a légzőközp. irányítja. A ~ két mozzanata: belégzés, kilégzés (arányuk: 1:5-10), a szünetnek ált. szövegjelentést hordozó funkciója van. A belélegzett levegőmennyiség kb. 1500-2500 cm 3 , a belégzés szájon, ill. szájon és orron át történik aktív izommunkával. A kilégzés is aktív izommunka, hiszen ekkor van a hangképzés, azaz kilégzésre beszélünk. A kilégzés lassú, hosszan tartó, célszerű. Legmagasabb foka az ún. technikai légzés. A ~ feltételes reflex. A hosszabb, jelentésben szorosan összetartozó szövegek elmondása előtt alaplevegőt, pótlása közben - az értelmi szünet ideje alatt - pót-, más néven lopott levegőt veszünk. Az intézményes anyanyelvi nev.-nek (óv., isk.) feladata a helyes beszédlégzés kialakítása, hiszen ez az alapja a beszédmű helyes szóbeli megformálásának. A légzésgyakorlatok típusai: egyszerű (csak képzési feladatok), összetett (képzés hangadással), szöveges. - Ir. Fischer S.: A beszéd művészete. Bp. 1974.; Hernádi S.: Beszédművelés. Bp. 1980.; Maleticsné Riba M.: Beszédművelési gyakorlatok. Bp. 1984.; Az anyanyelvi nevelés módszerei. (Szerk. Kernya R.) Bp. 1996.

Kálmánné Bors Irén

Szerkesztette: Lapoda Multimédia