Beszédművelés:

1. olyan társ.-i és egyéni tevékenység, amely arra irányul, hogy tudatosan törekedjünk helyesen és szépen, a helyzetnek megfelelően beszélni anyanyelvünkön. A beszédművelés a nyelvművelésnek egyik az élőszóbeli nyelvhasználatra vonatkozó ága: => beszédkészségre és helyes m. kiejtésre való nev. (és önnev.), ált. a beszédkultúra fejlesztése.

2. a beszédművelés a beszéd jelenségeivel és tv.-szerűségeivel foglalkozik: az írott szöveg, ill. a => verbális kommunikáció megvalósításának olyan technikájával és eszközrendszerével, amely a beszélő szándékának, a helyzetnek és a szövegtartalomnak a legjobban megfelel ( beszédlégzés, => artikuláció, mondat- és szövegfonetikai eszközök). 3. tantárgy neve, amelyet isk.-oknak, ill. azoknak tanítanak, akik a beszéddel hivatásszerűen foglalkoznak (ped.-ok, színészek, politikusok, menedzserek stb.). A helyes ejtés tanítása fontos része egyes oktatási programokban a beszédművelésnek (pl. nyelvi irodalmi, kommunikációs nevelés, olvasás-írás tanítási programok). - Ir. Fischer S.: A beszéd művészete. Bp. 1974.; Nyelvművelő kézikönyv. (Szerk. Grétsy L.-Kovalovszky M.) Bp. 1980.; Hernádi S.: Beszédművelés. Bp. 1980.; Maleticsné Riba M.: Beszédművelési gyakorlatok. Bp. 1984.; Uray J.: A beszédművelés lehetőségei az általános iskolák felső tagozatában. Bp. 1984.; Montágh I.: Mondd ki szépen! Bp. 1987.; Zsolnai J.: Beszédművelés kisiskolás korban. Bp. 1988.; Fekete L.: Magyar kiejtési szótár. Bp. 1992.; A magyar nyelv könyve. (Szerk. A. Jászó A.) Bp. 1995.; Az anyanyelvi nevelés módszerei. (Szerk. Kernya R.) Bp. 1996.

Kálmánné Bors Irén

Szerkesztette: Lapoda Multimédia