Betegsegélyzőpénztár

Intézmény, melynek hivatása tagjait betegség esetén kellő segélyezésben részesíteni. Különösen a kölcsönösségen alapuló pénztárak értendők B alatt, mint amelynek költségét nagyrészt a tagok járulékai fedezik. A B-nak a munkásosztályra nagy fontossága van. Már a XVII században voltak ily pénztárak Angliában. Törvényhozásilag e század második felében kezdték a B ügyét rendezni, Németországban 1854, majd 1876-1881 tettek törvényes intézkedéseket. Ujabban az 1883 jun, 15 a munkások betegsegélyezéséről szóló birod. törvény rendezte az ügyet, mely a várakozási idő megszüntetésével minden gyári s ipari alkalmazottra kötelezőnek mondja a betegpénztárakba való belépést.

Nálunk ez ügyet az 1881 XIV az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvény szabályozza. Ennek értelmében betegsegélyző pénztárhoz kell tartoznia nemre, korra és honpolgárságra való tekintet nélkül mindazoknak, kik a magyar korona területén: a) valamely az ipartörvény alá eső foglalkozásnál; b) bányákban és kohókban vagy a bányatermékeket feldolgozó egyéb művekben úgyszintén kőfejtő, homok, kavics- és agyagtermelő telepeknél; c) nagyobb építkezéseknél, d) a vasuti üzemeknél és ezek gyáraiban és műhelyeiben, a postánál, távirdáknál és távbeszélőknél, e) hajózásnál és a hajóépítésnél, valamint a fuvarozásnál és szállítmányozásnál, raktáraknál és a kereskedelmi pincészetnél oly fizetéssel vagy bérrel vannak alkalmazva, melynek egy munkanapra eső összege 4 frtnál nem magasabb, és akikkel szemben a munkaadó a munkába álláskor világosan ki nem kötötte, hogy az alkalmazás 8 nappal rövidebb időre terjed. Alkalmazottakul tekintetnek a tanoncok, gyakornokok és más oly személyek is, kik be nem fejezett kiképzésük miatt bért v, fizetést éppen nem vagy a szokásosnál csekélyebbet hoznak. Szabad elhatározásuk alapján beléphetnek a B-ba s az illető pénztár felvenni köteles mindazokat, kik vm vállalatnál 8 napnál rövidebb időre vannak szerződtetve, kik 1200 frtnál magasabb évi vagy 4 frtnál magasabb napi bért élveznek, a házi iparral foglalkozó egyéneket, önálló iparosokat, oly mezőgazdasági vállalatok munkavezetőit s munkásait, kik az ipartörvény határozatai alá nem tartoznak, s végül a biztosítottak családtagjait. A B. legalább is a következőket tartozik nyujtani tagjainak: a) ingyen orvosi segélyt valamely a pénztár igazgatósága által kijelölendő s orvosi gyakorlatra jogosult orvos által mely segély egyfolytában 20 hetet meg nem haladhat; szülés esetén ingyen a szükséges szülészeti támogatást és gyógykezelést, b) gyógyszeszereket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket 20 héten át ingyen c) táppénzt az esetre, ha a betegség keresetképtelenséggel jár s 3 napnál tovább tart, a keresetképtelenség tartamára húsz héten át és pedig a járulék kiszámításának alapjául vett összeg felét, d) gyermekágy-segélyt mely a lebetegedés napjától négy hétig jár s a táppénzzel egyenlő, e) halálozás esetén temetkezési segélyt és pedig a járulék kiszámításának alapjául vett összeg 20-szoros értékéig.

A tagok járulékai vagy az átlagos közönséges vagy a valósággal élvezett napibér alapján állapíttatnak meg, ha azonban ez utóbbi vétetik alapul ugy ez az átlagos közönséges bérnél kisebb és a napi 2 frtnál nagyobb nem lehet Ha a pénztár a segélyezésnek a törvényben megállapított s az előbbiekben felsorolt legcsekélyebb mértéket nyujtja, a járulék a napibér 3% meg nem haladja, ha pedig nagyobb segélyezést nyujt, ugy a járulék 2% (kettő) nem haladhat meg. Közvetlenül a megalakulás után csak 2% szedhető. A miniszter megengedheti, hogy oly pénztárak melyek 3% alapján sem adják meg a minimális segélyt, a járulékot 5%-ra emelhessék. A járulékokat a munkaadók kötelesek fizetni, azonban olykép, hogy a járulékok 2/3 részét a kötelezett biztosított tag béréből vagy fizetéséből vonhatják le, azonban ezt, ha a bér rendes fizetésénél elmulasztanák, csak annyiban tehetik utólag, ha a fizetés esedékessé válása óta egy hó még nem mult el. A B. javára eső járulék hátralékok közigazgatási uton a közadók módjára hajtatnak be. Addig mig a biztosított tag betegsége miatt keresetképtelen, járulékot fizetni nem tartozik, ha pedig keresethiány miatt nem képes tagsági dijat fizetni, a tagsági jogot az utolsó befizetéstől számított 6 hétig mégis teljes mértékben élvezi.

A törvény a B. hat nemét ismeri: 1. Kerületi betegsegélyző pénztárak. 2. Vállalatok s gyáraknál alkalmazottak B. 3. Építési vállalatoknál alkalmazottak B. 4. Ipartestületi B. 5. Bányatársládák. 6. Magán egyesülés utján létesített B. Ezek közül a törvény különös előnyben és kedvezményben a kerületi B.-t részesíti. A kereskedelmi miniszter 1892 jan. 29. 2343. sz. rendeletével állapította meg ezek székhelyeit és területeit az országot 98 kerületre osztva, részükre pedig a következő székhelyeket tüzve ki: biztosításra kötelezett alkalmazottal. E miniszteri rendelet szerint Magyarországon 1891 végén ipari s gyári alkalmazott, kik B. tagjai lenni tartoznak összesen 441081 volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon