Betsuánok

(v. becsuan-ok, Livingstone szerint «hasonlók», «társak»,), Délafrikának belsejében a 28°-16° közt lakó nagyon elterjedt (12 keleti és 11 nyugati, összesen tehát 23 törzsből összetett) népségnek a neve. A keleti törzsekhez tartoznak: 1. a bászutók, 2. bátáuk, 3. báputik, 4. mákolokuék, 5. báfiringek, 6. likhoyák, 7. bákhlokoák v bámánlátik 8. bámápélák, 9. bátlungok, 10. báperik 11. bácécék, 12. báfukongok. A nyugati törzseket képezik a: 1. a bárolongok, 2. báhlápik, 3. bámerik, 4. bámátláruk, 5. bákhátlák, 6. bákvénák, 7. bávánkécik, 8. báhurucék, 10. bámángvátok és 11. bálálák v. bákáláházik. Ez utóbbi törzsek mind a mai napig megtartották függetlenségüket, mig az előbbiek részint az angolok, részint pedig a boërek (oly. búrok) fenhatósága alatt élnek. Bőrük szine világos rézbarna, kisebb termetüek, nem erőteljes alkatuak, arcvonásaik szabályosak, arckifejezésük szelid, szemük és fogazatuk szép, hajuk kurta és gyapjas mint a valódi négereké. Értelmiségre nézve a kaffereket ugyan nem mulják felül, de tanulékonyabbak, dolgosabbak s a körülményekhez alkalmazkodóbbak; nevezetesen igen ravasz kereskedők, amint egyáltalában cselszövők, tolvajtermészetüek, perpatvarkodók és bosszuállók. Legjellemzőbb tubájuk, a bőrökből összevarrt köpeny «károsz», melyet vállravetve viselnek és pedig férfiak, nők egyaránt. Ezenkivül az ágyék körül a férfiak övet, a nők kötényt v. kurta szoknyafélét viselnek. A lábukon bivalybőrsarut viselnek. Senki sem jár náluk meztelenül. Feltünő náluk a sok gyöngysor, kagyló és üveggyöngyfüzér a sok vörösréz-, sárgaréz- meg vaskarika, gyűrű, kösöntyü, perec, amelyekkel karjaikat, lábaikat teleaggatják, ugy hogy az előkelőbb nők csak tipegve járhatnak. Ezenkivül és pedig főleg a férfiak számos amulétet hordanak testükön és mindenik amulétnek különös jelentősége van. Minthogy a B. szerfelett kedvelik a burnótot, a burnótszelence elmaradhatatlan kiegészítö része a ruházatnak; nincs is előttük kedvesebb ajándék mint a dohány amelyet két kő közt széjjelmorzsolnak és a jobb íz végett fahamuval összekevernek. Az ilyen dohányporkeverékkel a bal tenyerüket megtöltik s a nyakról lelógó kanálkával a burnótot addig tömik az orrlikaikba, mig a könyük kicsordul. Nevezetes, hogy a férfiak inkább a burnótozást, a nők pedig inkább a dohányzást kedvelik, akik a pipázásban valódi mesterek.

A B. rendszerint hajadonfővel járnak, testüket vajjal v. zsirral dúsan bekenik, némely törzsek a nagyobb díszesség végett a bőrüket veres okkerfölddel v. a csillámpala porával bedörgölik. A férfiak rendszerint fegyveresen járnak, bivaly- v. zsiráfbőrből készült pajzsot, egy csomag könnyen hajítható dárdafélét (ásszágáj) meg baltát és bunkót (kerri) hordanak. Minden fegyveröket ők maguk és pedig igen ügyesen készítik. Egész D-Afrikában mint ügyes fegyver- és szerkovácsok híresek. A B. kisebb-nagyobb falvakban laknak, kerekded házaikat náddal v. sással födik, a falakat meg a lakások padolatát ökörtrágyával vegyes agyagkeverékből készítik; minden egyes ház fonott sövénnyel van bekerítve, valamint a falvak körül is tüskés ákácok élő sövényt képeznek. Családi életükre nézve jellemző, hogy a megházasult gyermekek a házaikat a szülői lak körül építik fel, s minél terjedelmesebb e lakok köre, annál nagyobb büszkesége ez a szülőknek. E lakások területének a központján van a közös tűzhely (kotla), ahol együtt főznek, ebédelnek és tereferélnek. A szegény embereket szivesen híjják a kotlához. Amint az egyes családoktól lakott területek közepén van egy-egy kotla, nemkülönben az egész helységnek a közepén is van egy nagyobb szabásu kotla. Megjegyzendő, hogy náluk a kör-rendszer uralkodik; a házak, a házcsoportok s az egész helység mind köröket képeznek. Egyébként nagy rondaság uralkodik az ilyen nem ritkán 6-8000 lakost számláló helységekben, ami nagyrészt a sok tehéntrágyától is ered, amely mindenütt halmokká felszaporodik.

A B-k fő gazdasága a tehenészet, a férfiak gondozzák és fejik a teheneket. A nők földműveléssel és a házi teendőkkel foglalkoznak. A B-nál a soknejüség meg van engedve, de mindamellett az egynejüség az általános szokás. Háremet csak a gazdagok tartanak. A suhanckorba lépő fiukat körülmetélik és pedig, amint mondják, egészségi szempontból; némely törzsnél a fiatal embereket ilyenkor ünnepélyesen avatják fel (szácsu); szokásban van, hogy a felserdülő leányokat is ünnepélyesen felavatják. A fajtalanság náluk éppenugy elterjedt mint a koffereknél. Állami életük a királyságon alapul. Minden törzsnek van egy örökös királya v. főnöke, kinek a székhelye a legnagyobb faluban van; nemkülönben minden egyes falunak van előljárója, s ezek az előljárók teszik a nemességet, amely a királynak hódol. A király ugyan igen nagy hatalommal bir, csakhogy mégsem egészen korlátlan, mert a fontos állami kérdésekben az előljárók legöregebbike valamint a «pitsó» (olyan országgyülésféle, ahol mindenki szabadjára szólhat) bizonyos ellenőrzést gyakorol. Vallási szertartásaik és szent hagyományaik nincsenek, az istenségre sincs szavuk, felette babonások, miért is a büvészeknek, kuruzslóknak és különösen az u. n. esőcsinálóknak (nyaka) nagy és nem egyezer a királynál is nagyobb befolyásuk van a népre. Ők ugyan hisznek boszorkányokban, csakhogy náluk a kínzással és kivégzéssel járó boszorkánypörök nincsenek szokásban. A jövő élettel nem sokat törődnek; képzeletük szerint a tulvilági lények (bárimi-k) az elhaltak árnyával összefüggésben vannak. Ujabb idők óta a protestáns egyház meglehetős hódítást tett náluk, s a keresztény istentiszteletet meg a keresztény iskolákat szorgalmasan látogatják. A B. halottaikat eltemetik. A B. nyelve az u. n. szicsvána nyelv egyik tájszólama. A B-kat az európai utazók Dél-Afrika legértelmesebb népének tartják.

Forrás: Pallas Nagylexikon