Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Betűnyomó t... ----

Magyar Magyar Német Német
Betűnyomó t... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Betűnyomó távirógépek

A betünyomó táviró-gépet az általánosan elfogadott adatok szerint az északamerikai Vail találta fel 1837. 1841-ben Wheatstone, 1847-ben pedig Morse is szerkesztett ily gépet. Wheatstone gépe Páris, Orleans és Versailles között be is kapcsoltatott s ez idő óta a táviró-technikusok nagy része ily gépek szerkesztésére adta magát. Ezek a gépek, melyek a telegrammot római nagy betükkel egy papirszalagra nyomtatják, két főcsoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat rendesen élénk forgalmu, hosszu vezetéken csak két állomás között használják. Ezeknél a betükerék a két állomáson folytonos szinkron mozgást végez. A másik csoportba tartozókat rövid vezetékeken több állomás között egyidőben használják és ezek a betükerék vagy elektromos áram hatásának kitett akasz-szerkezet által szabályozott óramű által vagy elektromágnes által mozgatott akaszkerék segítségével közvetlenül hozatnak mozgásba.

I. csoport. Legelterjedtebbek a Hughes (ejtsd: júsz) és Phelps által szerkesztett gépek. Az előbbit Európában, az utóbbit pedig Amerikában használják tulnyomóan. Hughes gépe. A korábbi betünyomó gépeknek azt a hátrányát, hogy a betükeréknek s így az egész hajtószerkezetnek minden betü nyomása előtt egy pillanatra nyugalomba kellett jönnie, legelőször Hughesnak sikerült elkerülni. Az ő gépénél a betükerék folytonosan állandó sebességgel forog s a betünyomás annak forgása közben történik. Amikor telegrafálnak, az a betü kell, hogy a szalag fölött álljon, amelyet éppen telegrafálni akarnak. A betük ezen beállítása az elektromosság kizárásával történik s ezt csakis a beállított betünek a papirra való nyomására használják fel oly módon, hogy a betü állítása után a nyomószerkezetet a folytonosan mozgó hajtószerkezettel kapcsolatba hozzák. A táviratozási áramnak a kellő pillanatban, vagyis a táviratozni kivánt betü beállítási pillanatában kell a vezetékbe jutnia. Hogy ez pontosan történhessék, Hughes az idő megtartását függetlenné tette a gépkezelő akaratától s ennek csakis az a feladata, hogy az áramnak a vezetékbe való juthatását lehetővé tegye. Az áramkibocsátás idejét a hajtószerkezet határozza meg. Ebből az következik, hogy az adógép áramkibocsátójának és a vevőgép betükerekének folytonosan ugyanabban a helyzetben kell lenni, vagyis az ezen részeket mozgató hajtószerkezeteknek szinkron mozgást kell végezni. Egyszerüség okáért ugyanazon állomáson az adó-, áramkibocsátó- és a vevő-betünyomó-szerkezeteket közös hajtómű mozgatja s ezért egy és ugyanazon gép mint adó és mint vevő is szolgálhat, és tényleg így is használják. Minthogy teljes szinkronizmust két külön hajtószerkezettel mozgatott gépnél nem lehet elérni, szükséges, hogy az adógép áramkibocsátójának és a vevőgép betükerekének állása között beállott kis különbségek folyton kiegyenlíttessenek. Ezt Hughes mechanikai módon éri el és az erre szolgáló szerkezetet, a betünyomást eszközlő rendes táviratozási áramok hozzák működésbe. A táviratozás kezdetén az adó- és vevőgépek igazítása oly módon történik, hogy a vevőállomáson a betükereket elkülönítik a hajtószerkezettől s egy bizonyos meghatározott állásba hozzák. A betükerék a hajtószerkezettel csak akkor jut ismét kapcsolatba, midőn az adóállomáson az áramkibocsátót, tehát a betükereket is abba a helyzetbe hozzák, melynél a vevőgép nyugvó betükerekének beállított betüje vagy jele lenyomandó.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is