Betüszedés

az a munka, melyet a nyomdában a szedő végez midőn a betüket egymás mellé rakja szótagokká, szavakká és mondatokká, sorokká oldalakká és végre ívekké alakítja. A tulajdonképeni B. ebből áll: a szedő az előtte fekvő kéziratról annyit olvas le, amennyit elméjében megtartani vél (leginkább kommáról-kommára egy mondattöredéket) és azután futó, de biztos pillantásokkal, a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujjával a betüszekrény ama rekeszeibe nyul, melyben a legelőbb szükséges betü fekszik, a szemügyre vett betüt fejénél úgy fogja meg, hogy vágási jele (signatur) kifelé álljon, e helyzetben a legrövidebb mozgással a balkezében tartott szedővasba (l. o) teszi s azt hüvelykujjával lefogja: ez az ujj, mint egy őr, minden következő betüt megtapogat, megvizsgál, vajjon jó uton jött-e s a betü vágása kifelé áll-e, erről tudván a szedő biztosan, hogy az nem áll lábbal fölfelé. Gondosan tartja ama pillanatig, míg a jobb át nem adja a következő betüt, hogy melléje sorakoztassa, s így folytatja míg a sor megtelik, hogy azután a sort a szók közötti ürpóttal kizárja, kifeszítse, s uj sor szedéséhez kezdjen.

Forrás: Pallas Nagylexikon