Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Beust... ----

Magyar Magyar Német Német
Beust... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Beust

ősrégi német nemes család, mely 1777 kapta a német birodalmi grófi rangot. Jelenleg két ága van, az idősb grófi, szászországi ág, melynek feje Hans gróf (szül. 1845) és az ifjabb, osztrák ág, mely 1868 dec. 5. kapta a grófi rangot. Ez ág jelenlegi feje Adolf gróf, Frigyes Ferdinánd külügyminiszternek (l. o) 1848. szül. fia. A két szenior egyikének sincs gyermeke.

1. B, Frigyes Ferdinánd gróf, szász miniszter, majd az osztrák-magyar monarkia külügyminisztere, szül. 1809 jan. 13. Drezdában, megh. greifenbergi birtokán Ausztriában 1886 okt. 24. Régi szászországi családból származott, melynek tagjai a kisebb német udvaroknál előkelő tisztségeket töltöttek be, és mely a XVIII. században báróságot nyert. B. előbb a tudományos pályára lépett; a lipcsei egyetemen tanárságra készült. De miután a juliusi revolució behatása alatt Szászországban is liberális alkotmány jött létre, az udvarnál nyert alkalmazást és 1831 óta diplomáciai téren szolgált. Mint követségi titkár működött Berlinben és Párisban, majd mint ügyvivő Münchenben és Londonban. Az 1848-iki szabadságharc idején Berlinben képviselte királyát. 1849 febr. külügyminiszter lett. A szász kormány ekkor erélyesen készült fellépni a radikális országgyülés ellen és midőn Drezdában emiatt nagy felkelés ütött ki, B. porosz segítséget kért és nyert, mellyel a lázadást le is győzte. Ennek következtében egy ideig csatlakozott is a porosz szövetséghez, de midőn látta, hogy Ausztria ujra megerősödik, a szövetségtől elállott, és mindenkép azon volt, hogy visszaállíttassék a régi német szövetség, mely a kisebb államoknak is majdnem teljes szabadságot engedett. Ez az 1851. drezdai konferenciákon sikerült is. Azóta B-nak, mint szász miniszterelnöknek vezető eszméje az volt: a két nagyhatalomnak, Ausztriának és Poroszországnak versenyét és összecsapását azáltal akadályozni meg, hogy a közép s kisebb államok befolyásai alól kivonassanak. és mint a szövetség harmadik fontos része együttesen kellő sulyt vessenek a latba (triász). A belügyeket konzervativ szellemben vezette. Nagyravágyását azonban ez az apró-cseprő állami élet nem elégítette ki; azon volt, hogy a fontos európai ügyekbe is beleszólhasson. A krimi háboru idejében a középállamokat Ausztria ellenében inkább orosz részre hajlította. A szász diplomácia közvetítésével kezdődtek meg az első alkudozások Oroszország és a francia császár közt, melyek aztán a háború befejezéséhez vezettek. Mivel B. a német szabadságot, s különösen Szászország önállását leginkább a porosz terjeszkedéstől féltette, határozott ellenese volt minden porosz egyesítő és a szövetséget reformálni akaró törekvésnek. Ezt különösen a schleswig-holsteini zavarok idejében mutatta ki. Ekkor már jelentékeny szerepet játszott: a londoni konferencián ő képviselte a német szövetséget, és ott, a német közvéleménnyel egyetértőleg, az augustenburgi hercegnek fogta pártját Poroszország ellenében (1864). Nagyen rossz néven vette az ausztriai kormánytól, hogy a hercegségek ügyében Poroszországgal egyezkedett, de azért mégis, midőn 1866 nyarán kenyértörésre került a dolog, osztrák részre állott. A poroszok csakhamar megszállották Szászországot. Ferenc József B-ot Párisba küldte, hogy Napoleon császárt beavatkozásra birja, azután pedig (okt) kinevezte őt a külügyek és a császári ház miniszterének.

Külföldinek, protestánsnak meghivása az elsőrendü polcra, magában véve is mutatta, hogy az udvar szakít a régi, hagyományos politikával. B. mindenekelőtt a magyar kiegyezést vette munkába. Meglátogatta Deákot és a leglényegesebb kérdésekben közeledett a magyar felfogáshoz. Tudták, hogy nagy része van a viszonyok jobbra fordulásában és azért egyideig nagyon népszerü volt hazánkban. A másik fontos lépés az volt, hogy Ausztriában is szabadelvü minisztériumot alkotott meg. Ennek élén eleinte ő állott mint elnök. A külső politikában közeledést keresett egyideig Franciaországhoz és Oroszországhoz, hogy Poroszországot ellensúlyozhassa. A keleti ügyekben pártfogásába vette Szerbiát a porta ellen. Magában Ausztriában inkább volt hajlandó engedményeket tenni a nemzetiségeknek, mint azt a német alkotmánypárti minisztérium megengedhetőnek találta. - Auersperg Carlos hercegnek, a miniszter-elnöknek, tudtán kivül alkudozni kezdett a csehekkel, ami ezt visszalépésre kényszerítette. A francia-porosz háborúba a monarkia nem avatkozhatott, még arra a célra sem lehetett a kormányokat egyesíteni, hogy a porosz követeléseket közös föllépéssel mérsékeljék. Ekkor irta B: je ne vois plus d"Europe (Nem látok már Európát). Egyideig teljes mértékben birta az uralkodó kegyét és bizalmát, ki őt a kiegyezés után birodalmi kancellárrá nevezte ki, és egy évvel később grófi rangra emelte, de ez a bizodalom megrendült, midőn Ausztriában Hohenwart gróf és a szláv pártok, a feudálisok és klerikálisok uralma kerekedett fölül, kikkel ő nem értett egyet. A csalatkozhatatlansági dogma kimondását felhasználta a konkordátum felmondására. Róma okkupációja ellen nem szólalt fel. Hohenwart bukása után őt is felmentették hivatalától (1871 nov. 6). Helyébe Andrássy lépett. Lehetetlen volt az ő kezeiben hagyni a monarkia külügyeinek vezetését, midőn politikánknak a Németországgal való belső barátság volt legfőbb támpontja. Párisba ment nagykövetnek, onnét 1878. Londonba tétetett át. 1882. nyugdijazták. Utolsó éveit emlékiratai szerkesztésével töltötte, melyek egy évvel halála után meg is jelentek: Friedrich Ferdinand Graf v. Beust, Erinnerungen und Aufzeichnungen. Aus drei Viertel-Jarhunderten cim alatt (2 kötet).

B. kétségtelenül egyike volt e század legtehetségesebb diplomatáinak. Ahhoz, hogy igazi államférfiu válhassék belőle, pályája elején hiányzott a megfelelő hatáskör. Nagy politikai tervei nem állottak arányban a kicsi Szászországgal. Ezért nevezték őt óriásnak, ki földszint lakik (le géant, dans l"entresol). Midőn később egy nagyhatalom ügyeinek élére állíttatott, egyrészt régibb események, különösen a Bismarck-kal való versengés által el volt fogulva, másrészt mégis mindig idegennek érezte magát. Felmentésekor is az volt első gondolata: «no, ezt az állás is elvesztettem». A legkomolyabb kérdésekben is könnyedén, szinte játszva szeretett átsiklani. A magán életben nagy műveltségü, szellemes, barátságos férfiu volt, kinek társalgását bámulatos emlékező tehetsége élénkítette.

2. B. Frigyes Konstantin báró, német geologus, szül. Drezdában 1806 ápr. 13, megh. Bécsben 1891 márc. 29. A hires szász és osztrák államférfi testvérbatyja. Munkái: Kritische Beleuchtung der Wernerschen Gangtheorie (Freiberg 1840), Geognostische Skizze der wichtigsten Porphyrgebilde zwischen Freiberg, Frauenstein, Tharand u. Nosisen (u. o. 1835) stb.

3. B. Károly Lajos gróf, szász-altenburgi miniszter, szül. Friedrichstanneckben (Altenburg) 1811 febr. 12, megh. Altenburgban 1888 ápr. 14. Jogot tanult a hallei, lipcsei és berlini egyetemeken. 1834. porosz, 1838. pedig szász-altenburgi szolgálatba lépett. Miniszterelnök lett 1848, József herceg leköszönése után (nov) beadta lemondását de György herceg trónraléptével ismét átvette a miniszterelnökséget. Uralkodóját a berlini fejedelmi kongresszusra kisérte. Mint Altenburg meghatalmazottja résztvett a drezdai konferenciákban, ahol a többi thüringiai államokkal egyetemben Poroszország mellett foglalt állást. Az altenburgi állami szolgálatból kilépve, 1853. mint a thüringiai államok követe a porosz udvarhoz ment, hol 1867-ig működött.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is