Beváltás

alatt értjük bizonyos adósságok kifizetését az esedékesség napján, p. váltók, papirpénzek, zálogok, kötelezvények és kisorolt értékpapirok kifizetését. Beváltási alap vagy fedezési alap az ily kötelezettségek bevallására készen tartott pénzösszeg.

B. a bányászatban. Csak a só- és kőszénbányák termelését lehet közvetetlenül értékesíteni; a többi bányák termékeit, és különösen a fémbányákéit rendesen a kohónak kell átadni további feldolgozás végett, a kohó beváltja az érceket és szinporokat; a bányavállalkozó mint beváltató átadja a beváltmányokat érceket és szinporokat a beváltó kohónak, mely a beváltmányok sulyát pontosan megméri, belőle próbát vesz, nedvesség-fokát és fémtartalmát meghatározza, azután pedig kiszámítja, hogy mennyi használható fém van a beváltmányban, s mi a pénzértéke. Ebből az értékből levonják a kohó és pénzverő költségeit, és a fennmaradó összeget kifizetik a beváltatónak. Az erre vonatkozó számadások: a beváltó számvetés és értékszámítás. Az arany és ezüst értékét arany és ezüst pénzben kapja meg a beváltató, a többi fémekét pedig papiros pénzben. A kincstár nem kiván a beváltásból jövedelmet huzni, tehát a beváltmány értékéből csak annyi költség vonatik le, amennyi valósággal szükséges.

Forrás: Pallas Nagylexikon