Bevándorlás

idegen állam lakosainak, polgárainak az állam területére lépése oly szándékkal, hogy állandóan ott éljenek, maguknak uj otthont alapitsanak. A bevándorlás és letelepedés magában véve állampolgári köteléket nem hoz létre, bár annak rendszerint ténybeli előfeltétele. A bevándorlás sporadikusan minden államra nézve állandóan előfordul, amennyiben nem tilalmaztatik; ez az egyesek különös viszonyaiból ered: tömeges a bevándorlás, ha egyszerre nagy számban történik, vagy folyton és sűrűn érkeznek a bevándorlók. Az előbbi rendszerint valamely politikai okban, p. üldöztetésben, kiüzésben, ellenséges hódításban, v. nagy természeti csapásban leli indokát; a folytonos sűrű bevándorlás egy felől az uj haza kedvező kereseti gazdasági viszonyaiból, másfelől a réginek tulnépesség folytán vagy egyébb okokból keletkező mostoha megélhetési körülményeiből következik. A népesedési törvényhozás és közigazgatás feladata a bevándorlást az állam közérdekeihez képest szabályozni, előmozdítani, vagy nehezíteni. A sporadikus bevándorlás a kulturállamokban általában szabad, s legfölebb rendőri és szegényügyi szempontokból van bizonyos személyi minőség és vagyonosság (munkaképesség) igazolásához kötve. Nálunk az 1886. évi IV. törvénycikk a tömeges bev. visszavándorlást könnyíti és támogatja azokra nézve, kik maguk vagy kiknek őseik magyar honosok voltak. Az 1886. évi XXII. t.-cikk értelmében, külföldi a hazai községben letelepülhet, állandóan lakhatik, de erre vonatkozó szándékát a községi előljárónál köteles bejelenteni, és kimutatni, hogy magát és családját fenntartani képes s hogy erkölcsisége ellen kifogás nem tehető. Ennek elmulasztása esetén távozásra kényszeríthető.

Forrás: Pallas Nagylexikon