Bevezetés

(exordium), a könyvek, beszédek, levelek és más irásművek azon kezdő szakasza, mely az olvasót vagy a hallgatót a kérdés felől röviden tájékozza s a tulajdonképeni tárgyalás meghallgatására hajlandóvá teszi és megértésére előkészíti; főkellékei: a tárgy határozott megjelölése a közönség eddigi tudomásával való könnyü és világos összekapcsolása s érdekességének, fontosságának, hasznának kellő feltüntetése. A B. az adott alkalomhoz képest többet vagy kevesebbet foglal magában, olykor egészen fölösleges és el is maradhat; legcélszerűbb, ha a lehetőségig rövid. L. még Beszéd.

B. az esztétikában a művészi szerkezetnek egyik sarkfogalma, ellentéte a befejezésnek (l. o.). A B. ugy az époszban, mint a drámában, de a zenében és szónoklatban is a hangulatkeltésre és egyszersmind a téma, a tárgy megismertetésére szolgál. A B. mind a két irányban nagy ügyességet igényel. A drámában a B.-nek sajátságos elnevezése az enpozició, melyben ugy a cselekvő személyekkel, a cselekmény előzményeivel, mint a vezéreszmével megismerkedünk. Az expozicióban mesterek a franciák és ezt v. egész nyugodt hangon, vagy gyorsított tempóban irják meg. A nyugodt hangu expozició majdnem csak párbeszéddel, szellemes csevegéssel telik el, a drámai bog csak gyöngén köttetik meg és ebben úgyszólván a logikai első premisszumhoz, a fölső tételhez hasonlít, mely valamely általános igazságot tartalmaz, anélkül hogy a következményt előre láthatnók. A gyors expozició néha maga egy egész drámát tartalmaz, p. a Fédora, vagy az Odette első felvonása. Az ujabb magyar daraboknak expoziciója izgalmas természetü és majdnem a darab javát tartalmazza, p. Csiky Gergely: Spartacus-a, Rákosi Jenő Endre és Johanná-ja. Nagyszerü expoziciója melyben a rémes előzmények szellemi világításban jelennek meg, van Shakespeare Hamlet-jének; a további fejlődés mindinkább lassúdik a zivatargyorsaságu, démonilag megkapó nyitányhoz képest. Itt a legmagasztosabb hangulat egyszersmind az elbeszélés legnagyobb világosságával párosul.

Forrás: Pallas Nagylexikon