Bhartrihari

szanszkrit gnomikus költő. A monda szerint Vikramáditja udvaránál szerepelt volna az I. században Kr. e. és nejének bűnös viszonya birta volna arra, hogy a magányba vonuljon. Ez azonban csak monda, mert valószínüleg hozzánk sokkal közelebb, az ind középkorban élt. B-nek tulajdonítanak 300 elmés verses mondást, melyek századokra (sataka) vannak osztva. Az első ilyen száz vers a Sringára-sataka (a szerelem száz verse), a második a Niti-sataka (az életbölcseség száz költeménye), végül a harmadik a Vairágja-sataka (a lemondás száz gnomája). Első kritikai kiadása Bohlentől való: Bhartriharis sententiae (Berl. 1833 és 1850). Németre ugyancsak Bohlen fordította (Hamburg 1835): Újabb kiadás a Trimbak Telang (1874) és Krisnasásztri Mahábala magyarázatával (1888) Görögre Galanosz fordította: Indikôn metaphraseôn prodromos periekhôn Batrikhar?s ?thologias (Athén 1845), angolra Wortham: Satakas Transl into English (1886), franciára pedig Regnaud (Bibliotheque orient. elzévirienne III).

Forrás: Pallas Nagylexikon