Bhil

v. bhilla v. nisáda. Keletindia egyik ősbenszülött népe, melyet a később bevándorlott ázsiaiak egészen háttérbe szorítottak és beolvasztották, úgy hogy ma már csak a hegységekbe visszaszorult részük tartotta meg függetlenségét. Falvaikat mindig a magaslatokra építik és minden ház egy-egy kis vár módjára van megerősítve; a falvakat átjárhatatlan tövisnövények élő sövénye veszi körül. Veszély idején a nyájakat az asszonyok és gyermekek barlangokban rejtik el. Exogámia uralkodik náluk, t. i. a feleséget mindig idegen törzsből veszik. A házasság minden különös szertartás nélkül megy végbe. Vallásuk a legprimitivebb. Két főistenségük van: 1. a természet elemei és 2. a betegségek. Templomuk egy vörös okkerrel befestett magas kőtömb, amelyen durván faragott ékítések láthatók. A Mhova óriásfát, mely őket étellel és részegítő itallal ellátja, különösen tisztelik. Papjaik, dalnokaik és jósaik vannak. A táplálékban nem válogatósak, megeszik a patkányt, kigyót is. Főfoglalkozásuk a vadászat és halászat; a férfi soha íj és nyíl nélkül nem jár. Örökös háboruságban élnek egymással és csak külső veszély idején tartanak össze. Háboru idején a völgyek hadi jelszótól (kiszri a. m. harci lárma) visszhangzanak és csakhamar fölfegyverezett csapatok verődnek össze egyes pontokon. A férfiak igen ügyesen tudják hangjukkal a sakálok, hiénák üvöltéseit meg az éjjeli madarak huhogását utánozni és ily hangokon adnak egymásnak jelt.

Forrás: Pallas Nagylexikon