Bibic

(Vanellus L), a gázlókhoz (Grallatores) lilefélékhez (Charadriidae) tartozó madárnem. Az idetartozó madarak fején tollbóbita van, csőrük egyenes, fejüknél csak valamivel rövidebb, felül kissé hegyezett, alul horgas; szárnyaik középhosszuságuak a 2-5 evező-toll a leghosszabb; egyenesen levágott farkuk 12 tollu lábaik rövidek négyujjúak a hátsó ujj a legkisebb és járása nem alkalmas. 3 faja ismeretes a palearktikus és neotropikus régiókból. Hazánkban előfordul és általában ismeretes a búbos v. közönséges B. (V. cristatus Meyer). Felfelé görbült, hegyes tollbóbítás, élénkszínü madár. Fejteteje, melle, szárnyai és farka vége feketék; háta fémzöld és rézvörös, nyaka és hasa fehér. Lábai vörösek, teljes hossza 34 cm., szárnyhossza 22 cm., farkának hossza 10 cm. Közép-Európa mocsaras rétjein tartózkodik s a 61. É-i szél. foktól egész É-Afrikáig és India É-i részéig mindenütt előfordul. Költöző madár, mely hazánkban kora tavasztól késő őszig tartózkodik. Igen élénk, gyorsan mozgó, szaladó és értelmes madár, mely társait védi és a vadászt nem egyszer tévútra vezeti. Táplálékát rovarok, férgek és vizi növények képezik. Napjában többször iszik és fürdik. Sajátszerü rikító «bibic»-szerü hangja van. Március végén, illetőleg ápril elején költ; 4 nagy, körtealaku, olajbarna szinü, feketén pettyezett tojását fűbe rakja a földre, melyeket a nőstény 16 nap alatt költ ki. A tojások csemegéül szolgálnak. Húsa kemény, kellemetlen szagu; de ősszel zsíros s némileg jóízü, ezért néha eszik (B-leves) különösen Dél-Európában. Fogságban megmarad.

Forrás: Pallas Nagylexikon