Biblia-tilalom

a r. kat. egyháznak az egyházi életbe mélyen beható rendelkezése. A B. ugyan első sorban a bibliának anyanyelvekre való lefordítására vonatkozott, amennyiben a latin nyelvet már VII. Gergely 1080-ban egyházi nyelvvé emelte, és a tridenti zsinat a Vulgatát a r. kat. anyaszentegyház egyedül autentikus fordításának ismerte el, de e tilalom hatását illetőleg, egyértékü a biblia olvasásának abszolut eltiltásával. VII. Gergely már 1080. eltiltotta Csehországban a szláv bibliafordítás használatát; ugyanezt tette III. Ince (1198), a toulouse (1229) és a béziersi (1233) zsinatok, sőt a tarragonai zsinat (1234.) a bibliának püspöki engedély nélkül való birtoklását is betiltotta. Rendeletek jelentek meg későbben, melyek a bibliát bármely nyelven való fordításának terjesztésére és bármely laikus által való használatára püspöki engedélyt követeltek, mig végre XV. Gergely (1722) általában eltiltotta a bibliának anyanyelven való olvasását, amely tilalmat XI. Kelemen Unigenitus kezdetü bullájában (1713) megerősített. A r. kat. könyvcenzura egy 1757. kelt rendelkezés szerint már szabadabb irányt vesz, amennyiben megengedi, hogy pápai engedéllyel fordításokat lehessen kiadni, magyarázó, az egyházi atyáktól vett jegyzetekkel. A bibliatársaságoknak XII. Leótól (1814) és IX. Piustól való ismételt betiltása ezért csak az e társaságok által terjesztett fordításokra vonatkozik. Mind eme tilalmak ellenére is a legtöbb művelt nemzet nyelvén vannak püspöki jóváhagyást nyert és szélesen elterjedt r. kat. bibliafordítások.

Forrás: Pallas Nagylexikon