Bibliai teologia

az a tudomány, mely az istenre és az örök végzésre vonatkozó hitigazságokat a bibliai szent iratok alapján nyomozza és hiven, világosan felmutatja. mint önálló tudomány csakis a XIX. századdal kezdődik. A reformátorok összes hittani művei többé-kevéssbé B.-i tartalmuak ugyan, mindamellett a B.-val mint külön tudománnyal csakis akkor kezdtek foglalkozni, mikor már az egyes dogmákat exegetikailag is igazolni kellett. Első Schmidt Sebestyén, aki Collegium biblicum-ában (Straszb. III. kiad. 1689) a dogmatikai érveket igyekszik igazolni. Majd a racionálizmussal lendületet nyer ez a tudomány is. Semler szerint (Hist. und. krit. Sammlungen. Halle 1764) sciptura sacra est totum nom homogeneum. Ezt a felfogást fejtette tovább Hutnagel (Handbuch der b. Th. Erlangen 1784-89) és Ammon C. F. (Bibl. Th. 1801, 2.). Tisztán történeti alapon tárgyal Gabler de justo discrimine th. biblicae et dogm. (Altdorf 1789). Őt követi Bauer L. és de Wette (Bibl. Dogmatik A. u. N. T. Berlin 1831), valamint von Cölln (Bibl. Th. Lipcse 1836). Ettől kezdeve az egységes jellegü B.-t elkülönítették s létrejöttek az ó- és uj-szövetségi B.-i művek. Az előbbi mezőn nevezetesek: Schultz Hermann: Alttest. Theologie Frankfurt 1869 II. kiad. 1. kötet, 1878 és Oechelr, Theol. des A. T. II. kiad. Stuttg. 1882. Eme téren legelterjedtebb Waiss B.: Lehrbuch der b. Theol. des N. T. III. kiad. Berlin 1880; Grau: Bibl. Theol. des N. t. a Zöcker-féle Handbuch-ban és Van Oesterzee holland nyelven írt, de németre is lefordított (Bremen 1886) B.-ja. Vatke: Biblische Theologie, Berlin 1835.

Forrás: Pallas Nagylexikon