Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bíbortetü... ----

Magyar Magyar Német Német
Bíbortetü... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bíbortetü

biborbogár, pirék (Coccus Cacti L.), félszárnyu rovarok (Hemiptera) rendjébe, a növénytetvek (Coccidae) családjába tartozó rovarfaj. Teste három főrészből: fej-, tor- és potrohból áll. A hím feje háromszögletes, tizizü csápjai fonalszerüek, ezek tövén találhatók az összetett szemek, szájrészei elkorcsosodtak. A tor három gyűrűből áll. Az előtor keskeny gyűrűt formál, rajta találhatók az első pár láb és a tejfehér színü szernyak, melyek kétszer oly hosszak, mint a test; villásan erezettek s alaprészükön egy-egy vérpiros folttal vannak tarkítva. A középtor a második, míg az utótor a harmadik lábpárral van ellátva. A potroh hátrafelé folyton keskenyedik s hét gyűrűből van összetéve. A B. szine kékes-veres, lábai és csápjai barnák, szemei szürkék. Nagysága nyugvó állapotban 1.5 mm., kiterjesztett szárnyakkal 3.5 mm. A nőstény hasonló szervezetü, csakhogy teste félgömbalaku, szárnyatlan és sokkal nagyobb. Csápjai áralakuak s 8-izüek. Szívó szájrészei nem korcsosultak el, amennyiben az ajkak megnyúlva szívócsőrt (rostrum) formálnak, míg az állkapcsok szuró sertékké (4) alakultak át; a potroh 8-izü. A B. különböző lapos kaktuszfajokon (Opuntia coccinellifera, O. vulgaris stb.) tartózkodik és azok nedvével él, mely növényeket Mexikóban, a benszülöttek nopal-nak hívnak. A hím tökéletesen, a nőstény félig átalakuló. A hímek párosodás után azonnal elhalnak, a nőstények ellenben még vagy 14 napig élnek, mely idő alatt sárga szinü, apró petéiket a növényre rakják és hogy megvédjék őket, szívócsőrük segítségével a növényhez erősítik magukat s a petéket pajzsszerüen betakarják, (ezért hívják a családot pajzstetveknek). Az álcák 8 nap mulva kelnek ki és a kaktusz nedvéből dúsan táplálkozva, körülbelül két hét mulva - mialatt többször vedlenek - elérik teljes nagyságukat. A hím álcák ekkor bebábozzák magukat, mely állapotban 8 napig maradnak s így az állat élete mindössze 42 napig tart. És minthogy igen szapora állatok, fejődésükben évenkint több generáció (5-6) is lehetséges.

A B. igen fontos kereskedelmi cikk, amennyiben szép vörös festéket szolgáltat, mely anyag az állat egész testében található. E célból az állatokat - kivéve a tenyésztésre kiválasztottakat - a növényről kefével, seprüvel vagy más eszközzel óvatosan leveszik, pléhlemezekre helyezik s kemencékben megszárítják, vagy forró vízgőzben megölve, a napon aszalják és ily módon elkészítve cochenille vagy spanyolosan grana néven hozzák kereskedésbe. Egy fontra 70.000 ilyen megszáradt állat esik. A kereskedésben több féle cochenille van. Igy megkülönböztetnek finom és durva cochenillet, továbbá grana fina v. méstica-t, mely kiválogatott, nagyszemü; az aprószemü, durvának a neve, gr. silvestre vagy capesiana. Ha e kétfélét keverik, akkor granellaná-nak nevezik. Az elkészítés módja szerint van 1. gr. renegrida, melyet forró vízben öltek meg és a napon szárítottak ki; 2. gr. negra, ha a B.-k a vizben való megölés után forró bádog lemezen száradnak meg; 3. gr. paspeada, mely ezüstszürke. A cochenillet többféle vörös festék, különösen kármin-előállításra és még a gyógyászatban is használják. A karmin előállítására a cochenillet porrá törik, forró vízben áztatják, azután timsót adnak hozzá, mire csapadék keletkezik, melyet leülepedés után kimosnak és megszárítanak. A kármin festék, mint ismeretes, a kelmefestészetben, az iparban nagy szerepet játszik. Gerlach óta a karmin ammoniákban feloldva, a szövet- és anatomia vizsgálatoknál is megbecsülhetetlen szer. A karmint barit, zsirkő és ólomfehérrel szokták hamisítani úgy, hogy a keverékhez kevés karmint adnak. A mult században gyakrabban használták gyógyszerül, jelenleg csak a fogpor és fogviz megfestésére használják és legujabban egyes francia orvosok, mint Laboulbfordéne, Lacher stb. fojtó köhögéseknél és lélekzési nehézségek görcsös rohamainál jó eredménnyel alkalmazzák.

A B. eredeti hazája Mexikó, hol a benszülöttek már az európaiak bejövetele előtt ismerték. Spanyolországban guicciardini 1560-ban hozta, honnét ismerete Németalföldre, illetve később egész Európára kiterjedt. A B.-vel való kereskedés már e század elején hanyatlott a K.-Indiában élő lakdye pajzstestü felfedezése következtében, mely szintén hasonló festéket ád, de mind inkább a 60-as évek óta a kátrány és anilin festékek feltalálása óta, amely festékek, habár nem oly tartósak, mint a eochenille, de előállításuk sokkal olcsóbb, mint a karminé. E hanyatlás a számadatok is fényesen igazolják. Igy a mult századokban Amerikából évenkint átlag 80.00 font cochenillet hoztak mintegy 7.410.000 hollandi forint értékben: egy font ára pedig Amsterdamban 1728. 58 flandriai shilling, körülbelül 11 frt volt. E század eljén már csak 12-13 shillingen árulták fontján Londonban, 1889. pedig 1 font ára csak 1 shilling volt. A Kanári-szigeteken p. 1881. 2.527.000 kg. cochenillet váltott be az angol kormány és érte 13.436.00 márkát fizetett ki, 1888. pedig csak 482.260 kg.-ot 489.000 márka értékben. A B.-vel való kereskedésnek hanyatlása különösen Mexikó, Guatemala és a Kanári-szigetek lakóit sujtja.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is