Bíbortyúk

(Porphyrio Briss), a vizi tyúkhoz v. tuzokhoz hasonló gázoló madarak vagyis guvat-félék (Rallidae) családjába tartozó madárnem. A B. közép nagyságu, izmos madár, melynek csőre majd olyan hosszú, mint feje; kopasz homlokbőre magasan a homlokig ér, szárnyai nem tulságos hosszúak, 2-4 evező tolla a leghosszabb és egymással egyenlők, farka rövid és lekerekített; csüdje erős, ujjai hosszuak és úszóhártya nélküliek; 14 faja él kivált a keleti és ausztráliai vidékeken. A Középtenger környékén honos ez európai B. vagy szultántyúk (P. veterum Gm. s. P. antiquorum Bp.), pompás szinezetü madár; nyaka, feje türkiz-kék, hátsó része fehér, csőre és homloka vörös, lábai vörösessárgák. Hossza 47 cm., szárnyhossza 24 cm., farka hossza 10 cm. Különösen Itáliában, Spanyolországban rizsföldeken szeret tartózkodni, járása kimért; kitünően úszik, nehezen röpül s külsőleg és életmódra nézve nagyon hasonlít a nálunk is közönséges vízi tyúkhoz. Növényi részekkel táplálkozik, de a fiatal madarakat sem veti meg. Vizfelületen fészkel, 3-5 viola-barna foltos szürke, vagy hússzínü tojást rak, melyeken a szülők felváltva 28 napig ülnek. a fiatalok fészekhagyók. A régi rómaiak és görögök B.-ot templomaik közelében tartották mint olyanokat, melyek az istenek különös oltalma alatt állanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon