Bicellus

Régi magyar törvényekben és krónikákban előforduló fegyvernév, melyet különfélekép magyaráznak. Zsigmond 1435. törvényében felhozza azokat, kik el vannak látva íjjal, tegezzel és B.-sal (Arcus, pharetras et bicellos habenetes); némelyek úgy vélekednek, hogy a B. szó e helyett van: «bacillos seu sagitas»; e szerint tehát nyílvesszőt jelentene. Mások kétélü tőrnek magyarázzák; így a német Brinckmeier E. is (Glossarium diplomaticum. I. Gotha, 1856). Szirmay A. szerint a. m. csákány, vagyis olyan fegyver, mellyel ütni és szúrni lehet (Hungaria in parabolis, Buda 1803. kiad. 51. l., 1807. kiad. 62. l.) s ezen magyarázat igazolásául hivatkozik Turóczi azon soraira, melyekben elmondja, hogy midőn Zách Felicán a királyi családra rontott, a királyné étekhordója János, Sándor pataki ispán fia, B.-sal keményen a Felicián tarkójára sujtott és ezt keresztül szúrva a földre terítette (inter collum et scapulan fortiter feriendo transfixit. Joh de Thwrocz: Chronica Hungarorum. P. II. cap. 96. Schwandtner J. Gy. kiad., Bécs 1746, 162. alp). Ugyancsak Turóczi említi, hogy midőn Róbert Károly a cseh királyt Visegrádon fogadta, sok drágasággal, többek között két nyereggel és egy 200 ezüst márka értékü B.-sal ajándékozta meg. (U. o., Cap. 97. pag. 165.)

Forrás: Pallas Nagylexikon