Bicellus
Régi magyar törvényekben és krónikákban előforduló
fegyvernév, melyet különfélekép magyaráznak. Zsigmond 1435. törvényében
felhozza azokat, kik el vannak látva íjjal, tegezzel és B.-sal (Arcus,
pharetras et bicellos habenetes); némelyek úgy vélekednek, hogy a B. szó e
helyett van: «bacillos seu sagitas»; e szerint tehát nyílvesszőt jelentene.
Mások kétélü tőrnek magyarázzák; így a német Brinckmeier E. is (Glossarium
diplomaticum. I. Gotha, 1856). Szirmay A. szerint a. m. csákány, vagyis olyan
fegyver, mellyel ütni és szúrni lehet (Hungaria in parabolis, Buda 1803. kiad.
51. l., 1807. kiad. 62. l.) s ezen magyarázat igazolásául hivatkozik Turóczi
azon soraira, melyekben elmondja, hogy midőn Zách Felicán a királyi családra
rontott, a királyné étekhordója János, Sándor pataki ispán fia, B.-sal keményen
a Felicián tarkójára sujtott és ezt keresztül szúrva a földre terítette (inter
collum et scapulan fortiter feriendo transfixit. Joh de Thwrocz: Chronica
Hungarorum. P. II. cap. 96. Schwandtner J. Gy. kiad., Bécs 1746, 162. alp).
Ugyancsak Turóczi említi, hogy midőn Róbert Károly a cseh királyt Visegrádon
fogadta, sok drágasággal, többek között két nyereggel és egy 200 ezüst márka
értékü B.-sal ajándékozta meg. (U. o., Cap. 97. pag. 165.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|