Biéfve
(ejtsd: biév) Eduárd, belga festő, szül. Brüsszelben 1809
dec. 4., megh. u. o. 1882 febr. 7. Szülővárosának művészeti akadémiáján kezdte
tanulmányait, majd 1828-1830-ig paelinek történeti festő műtermében dolgozott.
Már 1828. fellépett egy mitologiai képével, melyet 1830. Masaniello c., 1835.
pedig Krisztus megkorbácsolása c. képe követett. Van Dyck tanulmányozása után
szakított azzal a plasztikus festésmodorral, melyre a David-féle iskolához
tartozó mestere tanította és az új belga iskola három nagy úttörője: Wappers,
Gallait és de Kayser mellécsatlakozott Dante eszméje szerint készített nagy
festményével, mely Ugolino grófot és fiait ábrázolja a pisai toronyban. Nem
kevésbbé jelentékeny volt következő műve: Boleyn Anna utolsó pillanatai.
Legnevezetesebb festménye: A németalföldi nemesi rendek egyezségének aláírása
1566 febr. 16., melyet a belga nemzeti múzeum számára vásároltak meg. A porosz
király megrendelése folytán festette következő képét: I. Károly, Anglia királya
felékesíti Rubenst az aranylánccal; a brüsszeli tanács termét díszíti a
királyságot megalapító Belgium c. festménye.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|