Bielz

Ede Albert, kir. tanácsos és nyug. m. kir. tanfelügyelő a m. tud. Akadémia lev. tagja, zoologus; szül. Nagy-Szebenben 1827 február 4., gimn. tanulmányait 1846 végezte Nagy-Szebenben s ugyanott hallgatta a jogot is. Számos természetrajzi cikket irt s különösen többet Erdély állatvilágáról részint folyóiratokba, részint külön kiadványokban. Kedvenc tanulmánya volt Erdélynek csiga-kagyló-faunája s e téren több fontos, tudományos adatot szolgáltatott. Ide vonatkozó dolgozatai a Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereines für Naturwissenschaften zu Hermannstadt köteteiben láttak napvilágot, de külön kiadásban is megjelentek Fauna der Land- und Süsswassermollusken Siebenbürgens címmel 1867. Ezenkivül nagyobb munkái még: Uebersicht der lebenden Fische Siebenbürgens 1853-ból és Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens 1856, 1867 és 1888-ból, valamint Siebenbürgens Käferfauna 1887-ből. Pár kisebb dolgozatában Erdély denevérfajairól is értekezett. Egyéb művei: Kurzgefasste Erdbeschreibung von Siebenbürgen (Nagy-Szeben 1856, 2-ik kiadás 1857); Reisehandbuch für Siebenbürgen (Nagy-Szeben 1881 2. bővített kiadás Bécs 1885): Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens (Nagy-Szeben 1857): Über das Vorkommen und die Verbreitung der Mineralkohlen in Siebenbürgen: Die Gesteine Siebenbürgens. (V. ö. Litschauer: Bányaműveléstan. Szinnyei: Magyar irók élete )

2. B. Mihály, kőnyomóintézet-tulajdonos és a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften örökös elnöke, passzionáius geologus, szül. Berethalomban (Nagy Küküllő vm ) 1787 máj. 10., megh. Nagyszebenben 1866 okt. 27. Medgyesen és Nagyszebenben végezte a gimnáziumot, papi pályára készült és a kolozsvári ref. kollégiumba vétette föl magát. Több évi nevelősködés után tanító lett szülővárosában, 1811. pedig u. o. pap és az erdélyi ág. ev. szuperintendens titkára. 1814. az ujfalusi (Felső-Fehér vmegye) község hivta meg lelkésznek. Már kora ifjuságában nagy kedvvel viselkedett a rajz és a természettudományok iránt. Midőn 1819. Senefelder feltalálta a kőnyomást, B. elhatározta magát, hogy nálunk is meghonosítja ezt a mesterséget. 1821. ott hagyta lelkészi állását s előbb egy kis faluban rendezett be műhelyet 1822. pedig Nagyszebenben alapította Albrich Károllyal és Neubauer Ferenccel együtt az első kőnyomó intézetet. Egész idejét ez intézet fejlesztésére és természettudományi, nevezetesen geologiai megfigyelésekre fordította. Erdélynek első hasznavehető térképét is ő készítette, adott ki még bányászati meg földtani térképeket is. A geologiai tanulmányokra főképen az a törekvése vezette hogy a nehezen kapható solenhofeni márgapala (litográfkő) helyett honi anyagot keressen. Próbálkozott is némely palával. 1833. többekkel egyetemben megalapította a Transsilvania c. tudományos folyóiratot, 1848. pedig ő volt megalapítója a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften in Hermannstadt egyesületnek, melynek 1854-ig tevékeny elnöke és vezetője volt: midőn pedig az említett évben szeme világát vesztette, a társulat örökös elnökévé választotta. B. sok külföldi társaságnak is tagja volt. Munkái: Anleitung zum Gebrauche beweglicher Buchstaben (Hermannstadt, (1824); Elementarformenlehre, Beiträge zur Begründung des Unterrichts im Lesen und Schreiben (u. o. 1840). Geologiai értekezései a Transilvaniában, a Verhandl. und Mittheil. den siebenb. Vereins für Naturwissenschaft jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon