Bielz
Ede Albert, kir. tanácsos és nyug. m. kir. tanfelügyelő a m.
tud. Akadémia lev. tagja, zoologus; szül. Nagy-Szebenben 1827 február 4., gimn.
tanulmányait 1846 végezte Nagy-Szebenben s ugyanott hallgatta a jogot is.
Számos természetrajzi cikket irt s különösen többet Erdély állatvilágáról
részint folyóiratokba, részint külön kiadványokban. Kedvenc tanulmánya volt
Erdélynek csiga-kagyló-faunája s e téren több fontos, tudományos adatot
szolgáltatott. Ide vonatkozó dolgozatai a Verhandlungen und Mittheilungen des
siebenbürgischen Vereines für Naturwissenschaften zu Hermannstadt köteteiben
láttak napvilágot, de külön kiadásban is megjelentek Fauna der Land- und
Süsswassermollusken Siebenbürgens címmel 1867. Ezenkivül nagyobb munkái még:
Uebersicht der lebenden Fische Siebenbürgens 1853-ból és Fauna der Wirbelthiere
Siebenbürgens 1856, 1867 és 1888-ból, valamint Siebenbürgens Käferfauna
1887-ből. Pár kisebb dolgozatában Erdély denevérfajairól is értekezett. Egyéb
művei: Kurzgefasste Erdbeschreibung von Siebenbürgen (Nagy-Szeben 1856, 2-ik
kiadás 1857); Reisehandbuch für Siebenbürgen (Nagy-Szeben 1881 2. bővített
kiadás Bécs 1885): Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens (Nagy-Szeben 1857):
Über das Vorkommen und die Verbreitung der Mineralkohlen in Siebenbürgen: Die
Gesteine Siebenbürgens. (V. ö. Litschauer: Bányaműveléstan. Szinnyei: Magyar
irók élete )
2. B. Mihály, kőnyomóintézet-tulajdonos és a
Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften örökös elnöke, passzionáius
geologus, szül. Berethalomban (Nagy Küküllő vm ) 1787 máj. 10., megh.
Nagyszebenben 1866 okt. 27. Medgyesen és Nagyszebenben végezte a gimnáziumot,
papi pályára készült és a kolozsvári ref. kollégiumba vétette föl magát. Több
évi nevelősködés után tanító lett szülővárosában, 1811. pedig u. o. pap és az
erdélyi ág. ev. szuperintendens titkára. 1814. az ujfalusi (Felső-Fehér vmegye)
község hivta meg lelkésznek. Már kora ifjuságában nagy kedvvel viselkedett a
rajz és a természettudományok iránt. Midőn 1819. Senefelder feltalálta a
kőnyomást, B. elhatározta magát, hogy nálunk is meghonosítja ezt a mesterséget.
1821. ott hagyta lelkészi állását s előbb egy kis faluban rendezett be műhelyet
1822. pedig Nagyszebenben alapította Albrich Károllyal és Neubauer Ferenccel
együtt az első kőnyomó intézetet. Egész idejét ez intézet fejlesztésére és
természettudományi, nevezetesen geologiai megfigyelésekre fordította. Erdélynek
első hasznavehető térképét is ő készítette, adott ki még bányászati meg
földtani térképeket is. A geologiai tanulmányokra főképen az a törekvése
vezette hogy a nehezen kapható solenhofeni márgapala (litográfkő) helyett honi
anyagot keressen. Próbálkozott is némely palával. 1833. többekkel egyetemben
megalapította a Transsilvania c. tudományos folyóiratot, 1848. pedig ő volt
megalapítója a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften in Hermannstadt
egyesületnek, melynek 1854-ig tevékeny elnöke és vezetője volt: midőn pedig az
említett évben szeme világát vesztette, a társulat örökös elnökévé választotta.
B. sok külföldi társaságnak is tagja volt. Munkái: Anleitung zum Gebrauche
beweglicher Buchstaben (Hermannstadt, (1824); Elementarformenlehre, Beiträge
zur Begründung des Unterrichts im Lesen und Schreiben (u. o. 1840). Geologiai
értekezései a Transilvaniában, a Verhandl. und Mittheil. den siebenb. Vereins
für Naturwissenschaft jelentek meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|