Big Bang ( Ősrobbanás)

napjaink legelfogadottabb, az Univerzum eredetével és fejlődésével foglalkozó kozmológiai elmélete, amely szerint minden sugárzás és matéria eredetileg egy rendkívül erősen összepréselt térrészben foglalt helyet a lehető legsűrűbb állapotban, amikor még nem léteztek atomok, csak egymásba omlott elemi alkotó részecskéik. Mintegy 15 ( esetleg 20 ) milliárd évvel ezelőtt instabilitás lépett fel, és egy hatalmas robbanásban őstűzgömbbé alakult át az összesűrűsödött matéria, sugárzás szabadult fel és az anyag radiálisan óriási sebességgel kidobódott. A tűzgömb lassan lehűlt, és egy nagyon rövid időperiódus alatt a hőmérséklet alkalmassá vált a nukleoszintézisre, így a legkönnyebb elemek egy behatárolt körének magjai az ősmatériából keletkeztek. Ez az anyag, főként hidrogéngáz, némi héliummal és néhány más könnyű elemmel folyamatosan áramlott a centrumból kifelé, de az örvénylés megengedett helyi gravitációs kölcsönhatásokat, melyek különálló, hatalmas gázfelhők létrejöttéhez vezettek, amelyek egyre növekvő saját gravitációjuk révén mind több szomszédos gázfelhőt olvasztottak magukba és megkezdődött az összehúzódás. Hasonló módon minden egyes felhőben további lokalizált gravitációs csomók keletkeztek. A tömeg növekedése miatt mindkét esetben gravitációs összeomláson estek át a felhők, és felmelegedtek az adiabatikus összehúzódás által, ami mindaddig folytatódott, amíg a kisebb testek magjaiban elég magasra emelkedett a hőmérséklet ahhoz, hogy beinduljon a nukloszintézis és nukleáris fúzió formájában hidrogénből hélium keletkezzék. Az energia kiáramlása stabilizálja a testet: a felszabaduló energia és a gravitációs összeomlás kiegyensúlyozzák egymást. A kisebb örvények csillagokká vagy csillaghalmazokká válnak, míg a nagytömegű felhők galaxisokká, galaxis-halmazokká rendeződnek. Az Univerzum tágulása azóta is és még nagyobb skálában folytatódik: a galaxisok távolodni látszanak egymástól, mégpedig a távolságukkal arányos sebességgel; a legtávolabbiak a leggyorsabban, a közelebb lévők a leglassabban haladnak. Ez alatt az őstűzgömbből származó feketetest-sugárzás a 2,7 K hőmérsékletű mikrohullámú háttérsugárzás formájában ma is tágul és a tér minden irányból megfigyelhető. ( lásd még: atom, csillagfejlődés, lassulási paraméter ).