Bignon

(ejtsd: binjon) Lajos Péter Ede br., francia diplomata és történész, szül. Guerbavilleban 1771 jan. 3., megh. Párisban 1841 jan. 5 1793. mint közvitéz a hadseregbe lépett; 1797 óta a diplomácia terén működött, 1801. követségi titkár, 1802. diplomáciai ügynök lett Berlinben és 1803 óta mint teljhatalmu miniszter Jeromos vesztfáliai király udvarában működött. 1806. a francia csapatokkal bevonult Berlinbe hol a porosz hatóságok mellé francia biztossá nevezték ki; ezután 1808-ig a megszállt porosz tartományok uradalmait és pénzügyeit kezelte. Nemsokára azonban Napoleon francia főbiztossá nevezte ki Ausztriába, később pedig titkos küldetésben Varsóba küldte. Az 1812-iki hadjárat megindításakor Vilnában szerepelt mint francia kormánybiztos, és midőn a franciák Oroszországból visszavonultak de Pradt helyett követ lett Varsóban. Napoleon bukása után visszatért Franciaországba és visszavonultan élt. Az első restauráció alatt megirta Exposé comparatif oe l"état financier, militaire, politique et moral de la France et des principales puissances de l"Europe címü művét. (Páris 1815). A 100 nap alatt Napoleon a külügyminiszteriumban államtitkárrá és a waterlooi csata után külügyminiszterré nevezte ki. A második restauráció után, 1817. képviselővé választatott. Mint ilyen a kivételes törvények ellen és a számüzöttek hazahívása mellett emelt szót; a választási reformnak pedig lelkes védője volt. Napoleonnak végrendeletében nyilvánított akaratához képest megirta B. a histoire de France, depuis le 18. brumaire jusqu" á la paix de Tilsit címü művet (7 köt., Páris 1827-38) és ennek folytatását Histoire de France, depuis la paix de Tilsit jusqu"en 1812 (4 köt, Páris 1838). E két munkát Ernouf A. Histoire de France sous Napoléon (Páris 1838-50) ujból sajtó alá rendezte. B. 100000 frankot kapott műveért a császár hagyatékából. Az 1830-iki juliusi napokban az ideiglenes kormány külügyminiszterré, Lajos Fülöp pedig a minisztertanács tagjává nevezte őt ki, de B. már 1830 novemberben kilépett a miniszteriumból. A doktrinérek győzelme után határozottan az ellenzékhez csatlakozott. 1837. pairré lett. Halála után megjelentek a: Souvenirs d"un diplomate: La Pologne 1811-18. (Páris 1864. Kiadta Mignet). E munkában is (mint fentebb említett főművében) Napoleon viselt dolgait szépítgetni iparkodik és át van hatva a «grande nation» feltétlen felsőbbségétől a többi nemzetekkel szemben. Egyéb művei: Du congres de Troppau (1821); Des poscriptions (2. köt.); Les cabinets et les peuples (3 kiad. 1824). V. ö.,Grande Encycl. VI. 805.

Forrás: Pallas Nagylexikon