Bihar

Vármegye Magyarország volt tiszántuli kerületének legnagyobb, hazánknak nagyságra nézve harmadik megyéje, melynek területe 10961?63 km². Határai északon Szatmár-, Szabolcs- és Hajdúmegye, nyugaton Békésmegye, délen Aradmegye, keleten Torda-Aranyos-, Kolozs- és Szilágymegye; határai többnyire mesterségesek, természetes határt csekély területen a Berettyó folyó, délen a Tőz patak és Fekete-Körös, végül keleten nagy kiterjedésben a Bihar-hegység egyes gerincei alkotnak. Ny-i fele egészen lapályos, K-i részét ellenben a Rézhegység és a Bihar-hegység borítja, melyhez D-en a Moma-Kodru vagy Beéli-hegység csatlakozik. A lapály nemcsak a megyének Nagyváradtól Ny-ra elterülő részét foglalja el, de É-on az Érmelléki hegyek mentén a szatmári határig, a Berettyó völgyében Széplakig (a szilágyi határig) a Sebes-Körös völgyében Élesdig, a Fekete-Körös völgyében Belényes-Szt.-Miklósig nyúlik felfelé. Tenger-feletti magassága Derecskétől, Mező-Keresztestől, Ugra és Sarkadtól Ny-ra a 100 métert sem éri el, odább K-re azonban lassan emelkedik s észrevétlenül átmegy a hegységek előtt elterülő dombvidékbe.

A Berettyótól és a Sebes- és Fekete-Köröstől, valamint ezek számos mellékvizeitől s ágaiktól öntözött ezen terjedelmes lapály általában igen termékeny s gyakran mutatja a délibáb tündéri látványát; helyenként azonban a csekély esésű és lassú folyású vizek mocsarakká szélesedve, az egészségtelen éghajlat okozóivá válnak. Igy a Berettyónak két partján Berettyó-Ujfalu alatt a Sár rét (l. o.), a Sebes-Körös mentén Csókmő és Komádi közt a Kis-Sárrét terül el, melyek nádasai aránylag nagy jövedelmet hoznak; Derecshe és Konyár táján pedig számos apró tó és mocsár van, melyek némelyike sziksót tartalmaz.

A Berettyó és Ér közt a kitünő borairól hires Érmelléki hegységnek (l. o.) alacsony láncolata (Székelyhid, Szent-Jobb, Diószeg) terül el. A Berettyó és Sebes-Körös közt a Rézhegység (l. o.) van, melynek a megyében legmagasabb csúcsa a Sólyomkő fölötti Polyána Varatyik (790 m.), e hegységnek erdős főtömegéhez, melyben Derna táján aszfaltot bányásznak, Ny. felé jó szőllőtermő alacsonyabb dombok csatlakoznak Mező-Telegdtől egészen N.-Váradig. A Sebes-Körös révi szorosa s a hires Királyhágótól (586 m., l. o.) elválasztva, a Sebes-Köröstől D-re egészen a Fekete-Körösig, Ny. felé Nagyvárad és Tenke irányáig, K. felé az erdélyi határig s azon túl messze Kolozsmegye belsejébe a Biharhegység (l. o.) terül el, hazánk egyik legnevezetesebb, vadregényes természeti szépségekben, barlangokban, sziklahasadékokban s ásványkincsekben dúsan bővelkedő hegysége, mely legnagyobb magasságát a megye DK-i határán emelkedő Nagy-Kukurbeta (1846 m.), Bihar (1659 m.), Kornu-Muntyilor (1656 m.) és Zanoga csúcsokban (1640 m.) éri el, mig alacsonyabb nyugati nyulványai s a Nagyvárad felé szélesen elterülő Csékei hegycsoport (Királyerdő) a középhegység szelid képét tünteti fel, szőllőtermeléssel s. földműveléssel. A Fekete-Körös völgye s ennek folytatásában a Gyalu Máre nyereg (629 m.) választja el a Biharhegységtől a Móma-Kodru vagy Beéli hegységet, mely a megyében a Pless (1111 m.) és Móma (850 m.) csúcsokban éri el legnagyobb magasságát s Vaskóhtól D-re karsztszerü jellege (Kimp) által válig ki.

Története.

Bihar vidéke hazánk történetében a legrégibb idő óta fontos szerepet játszik; midőn Árpád vezér harcosaival hazánk földjén megjelent, a Szamos, Tisza s Maros közt elterülő vidék egy magában elzárt «ducatus»t képezett, hol khazarok laktak, kik egykor Attila fennhatósága alatt állottak. A vidék akkori fejedelme Marót a bizanci császárnak hódolt s Árpádnak ellentállott, de legyőzetvén, miután a magyarok Bihar várát elfoglalták, békét kért, melynek folytán földjét Árpádnak átengedte, de élethossziglan meghagyatott annak birtokában; Árpádnak fia Zoltán pedig nőül vette Marót leányát. Később a vármegyék e vidékén olykép szerveztettek, hogy Bihar vidéke felosztatván, annak egyes részei Szatmár, Kraszna Szolnok, Szabolcs és Békés megyékhez csatoltattak, a megmaradt területen pedig Bihar vára körül hasonnevü vármegye alakíttatott. B.-ből indult ki a Vatha-féle lázadás; Szent László király e megyében, Nagyváradon temettetett el. Az egyháznak B.-ben már a XII. században nagy hatalma volt, s a vármegyei rendszer szintén tökéletesen ki volt fejlődve. A tatárjárás után a XIII. századnak második felében B. ismét visszanyerte előbbi virágzását, s ezen időtől fogva mint hazánk egyik legnevezetesebb vármegyéje szerepel. Földrajzi fekvése folytán nem lévén annyira kitéve a háboruk csapásainak, mint a vele határos megyék, anyagi gazdagsága még azáltal is emeltetett, hogy az erdélyi kereskedelmi út rajta vonult keresztül s hogy bányászata már a XV. században virágzásnak indult. Nagyvárad Róbert Károly által nevezetes jogosítványokkal láttatván el, különösen Nagy Lajos alatt gyorsan emelkedett. Zsigmond király is gyakran tartózkodott e városban, és nejét, Borbála királynét a köztük támadt egyenetlenségek folytán itt záratta el. Ezenkivül az Alföld szivében fekvő Debrecen is nagy jelentőségre emelkedett, s I. Lajos és Zsigmond királyoktól szabad városi privilégiumot is nyert. E két város folytonos viszályban állott egymással, s midőn az erdélyi kereskedők Nagyvárad ellen bizonyos jogtalanságok miatt panaszt emeltek, Mátyás király 1477 -ben Debrecenre nézve azon intézkedést tette, hogy Nagyvárad helyett az erdélyi kereskedésnek főhelye legyen. A XVI. században Nagyvárad Erdélynek, Debrecen pedig a töröknek hatalmába került, s miután ez utóbbiban a reformáció mély gyökeret vert, az ellenségeskedés közte s a katolikus Nagyvárad közt még nagyobb mérvet öltött. A XVI. században midőn a törökök Debrecent elfoglalták s Erdély az anyaországtól elszakadt, B. is csakhamar elvesztette előbbi jelentőségét. A vidék nagy harcok szinhelye lett, mignem 1538-ban azon hires béke köttetett itt, mely az I. Ferdinánd s Zápolya János közti viszonyt rendezte; azonban Zápolya halála után (1540) ismét megkezdődtek itt a mozgalmak, minthogy Martinuzzi György nagyváradi püspök s Castaldo I. Ferdinánd vezére a megyén keresztül akartak Erdélybe behatolni. Az 1570-iki békekötés folytán. B. Zápolya János Zsigmond erdélyi fejedelmnek engedtetett át s a lakosság közt a protestantizmus lassankint mély gyökeret vert. A XVII. században a törökök már mint ellenségek léptek fel B.-ben (Nagyszalontai ütközet 1636), de a legsúlyosabb csapásokat II. Rákóczy György alatt szenvedte a megye, kinek fejedelemsége alatt az 1660-iki gyulai ütközet után Ali török nagyvezér elfoglalta Nagyváradot, mely alkalommal a főtemplom is sokat szenvedett, s az előtte elhelyezett Szt. László-szobor összetöretett. Csak 1692-ben sikerült Häuslernek, I. Lipót tábornokának Nagyváradot visszafoglalni s ismét az anyaországhoz kapcsolni. 1777-ben Mária Terézia az egyesült óhitü oláhok számára Nagyváradon püspökséget s káptalant állított föl, hol Kovács Meletius, macedóniai származású, volt az első püspök. Az 1876-iki új területi felosztás következtében (XXXIII. t.-c.) Debrecen elszakíttatott B.-től s Nagyvárad tétetett a megye székhelyévé.

Forrás: Pallas Nagylexikon