Bihar

A földrajzi neveknek személynevekül való használata többször előfordul a kezdetleges társadalmi szervezetben élő népeknél. Az Árpádkorban nálunk is gyakran találunk ilyeneket, minők p. Erdő, Tengürd, továbbá: Várad, Szatmár, Tokaj, Ugocsa stb. Ezek közé tartozik a B. is, mely a Szamos- és Kőrös-menti kazárságnak volt a főhelye s mint szláv fordítása, az Anonymustól említett Bellerad mutatja, jelentése a. m. fehér vár. Az a népelem, melytől a név származott, alighanem permi eredetü volt, melynek nyomait országszerte feltaláljuk a helynevekben (Hunfalvy P., Magyar Ethn. 384); erre mutat a B. név előrésze, a «bih» vagy »bik», mely a magyar «feh-ér», «fej-ér» szó előrészével azonosítható s megfelel a mai zürjén: «bi», «bija» (tűz), votják «pi-st» (fényleni) tőnek (Budenz, Magy. Ug. Szt. 500., 514.); a név utórésze, az «-ar» a magyar «vár» szónak felel meg. A B. tehát kétségtelen geografiai elnevezés; mint személynevet megtaláljuk 1086. a bakonybéli apátság szolgái közt (Bichor faber Árp. Új Okl., I. 35.), továbbá 1211. a tihanyi monostor fokudi jobbágyai közt (Bichor, u. o. 117.).

Forrás: Pallas Nagylexikon