Bika

Kedvelt régi magyar személynév, mint általában minden primitiv népnél az olyan állatokról vett nevek, melyekben az erő és bátorság van megtestesítve. Az Árpádok korában a név törökös alakja: a Bucha Buha Buga, Buka is nagyon el volt terjedve. - B. az állattanban a nagy kérődzők, különösen tulkok és szarvasok himje; de bikának nevezik más nagy növényevök, pl. az elefánt himjét is. - B. a csillagászatban. 1. Az állatöv második, 30°-60° hosszuságban fekvő jegye, _; azután 2. az állatövnek 46°-47° rektaszcenzió és 0°-28 ¹/₂° északi deklináció között elterülő csillagképe Heis szerint 188 szabad szemmel látható csillaggal, melyek között különösen Aldebaran elsőrangu vöröses csillag emelendő ki. A hires Plejadok és Hyadok csillagcsoportja e csillagkép alkatrésze, mind kettő szabad szemmel látható. 3. Poniatowsky bikája kevéssé használatos csillagkép, melyet 1777. Poczobut vilnai apát jobbadán az Ophiuchoshoz (kigyótartó) tartozó csillagokból képezett. A sas és a kigyótartó keleti válla között foglal helyet. - B. a hajóépítészetben v. Bak (ném. Beting ol. bitta. ang. bits), tuskó alaku erős fa, ujabb időben öntött vashenger darabok, melyekhez ha a hajó horgonyt vetett, a horgonylánc vagy horgonykötél köttetik meg. Ilyen B.-k rendszerint csak az elő- és hátsó fedélzeten vannak. hadihajókon azonban az ütegfedélzeten is találhatók.

B-bőr, l. Bőr.

B-csök. A bikának meg az ökörnek hímvesszőjéből botot készítenek és enyvet főznek. A vesszők készítésének több módja. van. Vagy horoggal felakasztják, alul meg sulyokkal megterhelve kinyujtják. míg meg nem száradt; vagy pedig vas- illetőleg nádpálcát dugnak rajta keresztül s helyenkint zsinórral lekötözik; ha kiszáradt, akkor a zsinórt elvágják s így gumós botot nyernek, melynek Bikacsök a neve.

Forrás: Pallas Nagylexikon