Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
bikaviadal bull-fighti...
bikaviadal corrida

Magyar Magyar Német Német
Bikaviadal... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bikaviadal

az ókorból származó mulatság, gyalogosok s lovasok küzdelme bikák ellen, erre a célra épített cirkuszban. Bikaviadalok voltak a régi görögöknél, később a rómaiaknál, a mikor tudvalévőleg a legnépszerübb ünnepeket képezték a gladiátorok véres viaskodásai a fenevadakkal. A B. Európában most csak Spanyolországban tartozik a rendes mulatságok közé, de ott azután valóságos nemzeti szenvedéllyé fejődött a B. -ok látogatása. Állítólag a mórok honosították meg Spanyolországban. IV. Károly spanyol király eltiltotta ezt a kegyetlen játékot, de József király, I. Napoleon testvére ismét megengedte, ezzel akarván magának népszerüséget szerezni. A Spanyolok magukkal vitték Amerikába, s a B. a délamerikai országokban most is virágzik. Ugy Spanyolországban, mint Dél-Amerikában a B. -nak nagy irodalma van; számos lap, folyóirat, könyv foglalkozik ezzel az ugynevezett «nemzeti-sport»-tal. Ujabban Párisban is próbálnak B.-kat rendezni. A spanyolországi legnagyobb Plazade Toros (bikaviadal-cirkusz) Szevillában van; 20000 ember fér el az amfiteatrálisan emelt óriási épületben. A derék hidalgók mulattatására évenként körülbelül 1000 bika és 3000-4000 ló pusztul el; a bikákat külön telepeken nevelik szomoru sorsukra. A középkorban a spanyoloknál a B. éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna; Cid Campeador például kitünő bikaviador hirében állott. Még most is akadnak amateur bikaviadorok; persze csak kivételesen. A rendes B.-okat jól fizetett emberek küzdik végig. Első rangu espadák nyolc-tizezer koronát kapnak egy-egy «föllépésért». A B. lefolyása a következő: egy városi tisztviselő vezetése alatt bevonul a porondra az egész csapat. Elől megy pompás nemzeti ruhában az espada, a nap hőse, ennek hivatása, hogy mesterszúrással megölje a bikát; jobb kezében meztelen egyenes kard, bal kezében a muleta, kis bot vörös posztóval a bika ingerlésére. Utána jönnek lóháton a lándzsások (picadores) Toró-spanyol öltözetben, hivatásuk lándsaszurásokkal ingerelni a bikát; gyalogosan a chulos v. capeadores, akik vörös köpönyegükkel hirtelen magukra fordítják a bika figyelmét arról, akit már-már végveszélybe döntene; szintén gyalogosan a banderilleros-ok, akik apró horgos botocskákat (banderillas) vernek a bika nyakába; ezek a botocskák gyujtóval is el vannak látva (banderillas de fuego), hogy meggyujtsák a bika szőrét, ha már semmi egyébbel dühbe hozni nem tudják. Mindezeket (espada, chulos, capeadores, picadores banderilleros) közösen torreadores, torreros-nak hivják. Mikor az egész társaság fölvonult, a páholyában ülő polgármester jelt ad a játék megkezdésére. Ekkor behozzák a bikát s megkezdődik a hajsza. Lovasok és gyalogosok mind azon igyekeznek, hogy lehetőleg felbőszítsék a bikát. A mérges állatot a közönség tetszésnyilvánításokkal halmozza el; a gyáva, félénk bikát kifütyölik. A harc sok ügyességet, bátorságot, lélekjelenlétet kiván. A lovak egymásután esnek áldozatul a bika szarvainak; a közönség izgatottsága egyre magasabb fokra emelkedik; tombolnak, ordítanak, kendőiket lobogtatják. A bika sebeiből csurog a vér, bőgve keres áldozatot: ekkor megjelenik az elegáns espada, s merész játékot folytatva a megbőszült vaddal, befejezésül nyakába döfi kardját markolatáig, ugy, hogy az állat hörögve kimulik. Egy szurással kell kivégeznie a bikát, mert különben csak kontár. Ha az espadának nem sikerül megölnie négylábu ellenfelét,. akkor bejönnek a szolgák (matadores), akik kivégezik a megsebesített bikát, azután pedig elhurcolják. Egy este nyolcszor, tizszer ismétlődik a vérengző játék ugyanannyi bikaáldozattal.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is