Billentés
A billentyüzettel ellátott hangszereknél (mind zongora,
orgona) a billentyük lenyomása. Ha valamely hangszer könnyü v. nehéz billentési
módját említik, ezzel azt mondják, hogy a billentyük lenyomásához kevesebb v.
több erő szükséges. Zongorák B.-éről lehet mondani, hogy az lágy, kemény,
gyenge stb. Végre a zongora- és orgona-zenét illetőleg többféle billentési
módot különböztetnek meg, melyek segélyével a zeneszerzők által célba vett
kifejezés megvalósítható. A főmódozatok a legato és staccato B.; az elsőnél a
hangok szigoruan egymáshoz köttetnek, mi ugy történik, hogy el nem eresztünk
egy billentyüt (ujjunkat el nem vesszük róla), mig a másikat le nem nyomtuk; a
staccato-nál ellenben az első billentyüt eleresztjük, mielőtt a másikat
lenyomnók. A staccato-t a hangjegyek fölé irt ..... v. ,,,,, által jelzik. A
pontokkal jelzett staccatónál a hangokat értéküknek körülbelül
háromnegyedrészéig tartják ki, mig a vonásokkal jelzettnél csak értékük feléig.
A legato-t pedig egy, az összekötendő hangok jegyei fölé irt ívvel jelölik.
Ezen billentési módon különböző nemei: a legatissimo,
amelynél a megfelelő billentyüket még az egyes hangok értékénél tovább is
kitartják, amennyiben ezt a zenedarab harmoniai szerkezete megengedi; továbbá
az ugynevezett non legeto, a staccatónak leglágyabb módozata, melynél a hangok
lehető legtovább kitartatnak, de mégis kissé elválasztatnak egymástól; ezen
billentési mód jelzése, ami nem is egyéb, mint a legato-ivnek való összeköttetése; ezen B.-t portamento-nak is nevezik. A tulajdonképeni staccato háromféleképen játszható: 1. teljesen nyugodt karral és kézzel, csak az ujjak gyors fölemelésével, ugynevezett
ujj-staccato; 2. a kézcsuklóval; 3 a könyökcsukló segélyével; a legkeményebb
staccato az utóbbi. Megjegyzendő azonban, hogy a gyakorlatban ritkán használják
ezen három különböző staccato egy-egy nemét, hanem együtt alkalmazzák azokat.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|