Billentyü

(olasz, tasto, lat. clavis), Az orgona és zongora azon része, melyet az ujjakkal nyomnak le s melynek segélyével az orgonánál út nyílik a szélnek a sípokhoz, a zongoránál pedig mozgásba hozzák a kalapácsokat, melyek a húrokat érintik. Az összes, valamely hangszerhez tartozó B.-ket billentyüzetnek hívjuk. L. Billentyüzet.

B. az elektro-technikában az a szerkezet, melyet leginkább használnak arra, hogy megváltoztassák a gyenge elektromos áramok vezetőkörének folytonosságát, azaz hogy nyitott áramkör gyorsan és kényelmesen zárassék v. zárt áramkör gyorsan és kényelmesen zárassék v. zárt áramkör megszakíttassék. A B. alakja rendeltetéséhez képest igen különböző. A legelterjedtebb a szobacsengőknél használata. B. ezen B.-nél a faalapzatra (A) erősített fémrugó (f₁) felett van egy ugyancsak faalapzatra, de az előbbi rugótól elszigetelve erősített lapos fémrugó (f). Minthogy az elektromos áramkörnek egy-egy huzala az a illetve a b csavarral a két rugóhoz van kapcsolva, a két rugónak egymással érintkeztetése az áramkört zárja. E szerkezet burkolatát a célhoz képest vagy egész egyszerüen, vagy többé-kevésbbé díszesen készítik el. Hogy az f rugót ne kelljen a csupasz kézzel érinteni, a burkolatban (B) alkalmazott nyíláson át a rugóra fektetett, rendesen csontgomb (c) nyulik ki, melynek lenyomása által az f rugó az f₁ rugóhoz nyomatik.

A B. másik alakja az, mely a távirdánál van alkalmazva. Ennél egy kétkaru emelőt (e) egy erős, lapos rugó (r) tart rendes állásában, úgy hogy az emelő egyik vége c-vel állandóan fémes érintkezésben van. Az emelőkar lenyomásával az érintkezés megszünik és ekkor a szükséghez képest az emelő másik karja a-val jön fémes érintkezésbe. Az emelő s az a és c fémdarabok az alapzat (A) oldalára erősített csavarokkal vannak összekötve, melyekbe az illető áramkör drótjait lehet becsiptetni és az áramkört a B.-vel megfelelően megszakítani és zárni.

A távirdánál telepváltós B.-ket is használnak t. i. olyant, melynél a B. alapzatára egy dugaszos váltó van erősítve. A váltó alsó - rendesen 4 - lemezéhez különböző számu galvánelemnek sarka van kapcsolva, úgy hogy a váltó dugaszolásának változtatásával a táviratozásnál használt elemek számát a szükségeshez képest változtatni lehet. Némely esetben egy alapzatra két billentyü van alkalmazva - kettős billentyü -, melyre ismét telepváltó is lehet erősítve - telepváltós kettős B.

A B.-nek használatosabb 3. válfaja az, melyet laboratoriumokban használnak mérések megejtésénél. Ez rendszerint egy rugalmas lemezből áll, melynek egyik szabadon lengő végén fa v. ebonit fogó van, másik - fix - végéhez az áramkör egyik pontja van erősítve. A lemeznek a fogó alatt lévő, az áramkörbe kapcsolt érintkezési pontra lenyomásával zárják az áramkört.

Forrás: Pallas Nagylexikon