Bilochus

(bilotus). Birói tisztet viselők neve az Árpádok korában, kiket a király a vár-ispánok mellé nevezett ki, hogy a tolvajok és a rablók ügyében vizsgálatot tartsanak. Az elnevezést rendesen bélyeg, billog (török: bilki, kazáni tatár: bilge a. m. jegy, jel, az ó-szlovénban is: b?l?gu) szóból származtatják; törvényeinek szerint ugyanis a tolvajokra és rablókra bélyeget sütöttek s innen eredne a billogos, latinosítva bilochus elnevezés. Valószínübb azonban, hogy a szóban az -us csak latinos végzet s magyarul bilokh, biloth volt; ilyen alakban (Bylok) fordul elő egy 1268. okmányban (Cod. Dipl. VII. 3. 55.), egy másik oklevél pedig 1262. Biloth falut említi; valószínübb tehát, hogy a képzője nem az, mi a bélyeg, tör. bilki, bilge szóé, bár az a szótő (a török: bil, bel a. m. tud, ismer) ugyanaz s jelentése a. m. tudó, ismerő, vagy a bilochus tisztát szabatosabban megjelölve: tudakozódó, vizsgáló. Olyan vizsgálóbiró-féle volt tehát a bilochus, aki magánban nem is igen hozott ítéletet, hanem a vár-ispán tudtával, ennek a helyettesével, a «comes curialissal» (a későbbi alispánnal) együttesen.

Forrás: Pallas Nagylexikon